Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása I.; C sorozat 2. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2001)
SOPRON VÁRMEGYE LEÍRÁSA - Általános rész
kevésbé hányják-vetik, mint a háborgó óceán. Az átkelés így tele van veszedelemmel, és emlékeznek a helyiek, hogy gyakran még olyanok is hajótörést szenvedtek a tavat hirtelen fölkavaró székokamtól, akik derült időben indultak el. Máskülönben nyugodt és változatlan időben biztonságos rajta az átkelés, nem kis hasznára a lakosságnak. A csónakokat hosszan lehet lökődni rudakkal is, mígnem mélyebbre érvén evezőkre lesz szükség. A halászok kizárólag rudakat használnak, mert a part mentén hajóznak, és csak ritkán merészkednek beljebb, minthogy félnek a veszedelemtől. Ezért van, hogy csak kisebb halakat fognak, ámbár akgha számíthatnának nagyobbakra a mélyben; s így nem is jogtalanul panaszolják, hogy már egészen kifogytak a halakból. Kedveződen számukra, hogy csak ritkán borítja jég a tavat, és ha ez bekövetkezik, rossz előjelnek számít, mert a túlzott fagyok tönkreteszik a szőlőt, amint 1729-ben, amikor az itt lektakat revideáljuk, megtörtént. 47 Tudnklkk a vastag jég miatt akkor oly egyenletesen fagyott be, hogy nyoma sem maradt a csupasz víznek, mint máskor történik, amikor egyes részeken szabad marad a jégtől. Az 1740-es évben oly makacssággal tért vissza ez emberemlékezet óta legvadabb télnek a fagya, hogy bizony a ték hónapokon túl is jégúton lehetett átkelni a jéggé merevedett tavon. 48 De kiönteni is ritkábban szokott. Ha viszont úgy alakul, nemcsak a réteket, hanem a szántóföldeket is elönti, és visszahúzódva fűnek és vetésnek igen alkalmas földet hagy hátra. Máskülönben sok nád- és sáserdő van a partján, mely a madarak különféle fajtáinak ad menedéket. A homok színe a szilárdabb partszakaszon vörösből ezüstösbe vált; mint láttuk, tinta föktatására használják. A tó nem rendelkezik szabad kijárással, de a vizet, amelyet megtartani nem bk, gödrös járatokon rejtve leginkább mocsaras helyekre folyatja, majd nyíltan árasztja a Repce folyóba. Hanságnak hívjuk azt a vizenyős pusztát a tó szomszédságában, amelyet németül Wasennek mondanak: mindkét szó az élénk és zöld gyepből származik, amely öltözteti. 49 Földjének egész szakaszán ugyanis, amerre széltében-kosszában két mérföldre terjed, semmi egyebet nem hajt, mint füvet. A puszta közepét helyenként káka és sűrű, erdő nagyságú nádas borítja. Alatta a tóból kiömlő vizek állnak, s mások, amelyek a Rábából erednek. Ezeken úszik a szivacshoz hasonlóan szomjas gyep. Azt hihetnéd, a Cyaneai-szigetek 50 ezek, ha nem mondta volna azokról Pomponius, 1 ) hogy úszva bolyonganak. 51 A mi vidékünkön viszont azon egy helyben állnak, ahová legyökereztek. A helybekek azért vélik úgy, hogy az itteni talaj legyökerezett és az áradó víz fölérnek, mert amikor a víz megemelkedik, nem láthatók a középütt fekvő égerfa-berkek. Amint viszont visszahúzódott, mintegy' lejjebb nyomva a füvet és a nádast, ismét föltűnik a bePomponius Mela, De chorographia, II, 7, vö. Plinius, Naturalis história, IV, 13.!
