Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása I.; C sorozat 2. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2001)

TANULMÁNYOK - TÓTH GERGELY: A kézirati hagyomány

Szükséges annak vizsgálata, hogy a betoldások, javítások mennyiben felelnek meg ennek a feltételezésnek. A javítások jelentős része stilisztikai jellegű, míg máskor a szerző sokszor egy hosszabb szakaszt töröl ki, fogalmaz át. A betoldások pedig részben magától Béltől származhattak, míg vannak hosszabb lélegzetű, más kéz által írt, utólag befűzött szövegek is (Ezeket viszont Bél Mátyás átfogalmazta, saját stílusához igazította). Ilyen Eszterházy Pál Antal főispáni beiktatásának (1734) elbeszélése.

62 Ebben az a feltűnő, hogy a szöveg eredeti írója részletes előadásmódja, gazdag adatai alapján minden bizonnyal szemtanúja lehetett a beiktatásnak, sőt, talán aktív résztvevője is. Leírja a leendő főispán megérkezését, idézi a különböző felszólalásokat, a császári kinevező okiratot, Czompó Sándor jegyző magyar nyelvű szónoklatát, aprólékosan bemutatja a ceremónia egyes mozzanatait, végül színes leírást nyújt a beiktatás utáni mulatságról. Mindez egészében egyértelműen arra utal, hogy ezek az információk a vármegye tisztikarától származhattak — talán éppen Czompó Sándortól (a későbbi akspántól), amit az is alátámaszt, hogy egy kyen jekegű részlet beiktatása az ő elképzeléseiknek felelt meg a leginkább. További bőséges kiegészítés talákiató Fraknó váráról. Szerzője ismereden. Elméletileg lehet szintén a vármegye cenzora az alkotó, de felmerül még Ruisz János Kristóf neve is, aki a vármegye várairól szóló fejezeteket nézte át és javította.

63 Ez nem zárható ki, így viszont több forrást is fel kek tételeznünk a javítások esetében, hiszen akgha ő írta az előbbi, a főispáni beiktatást bemutató sorokat. Egy másik forrás is bizonyosra vehető, ez pedig a nagy valószínűséggel Ruszt városából érkezett, fentebb elemzett gyűjtemény (Quart. Lat. 256.). Más kiegészítések azonban újra azt sugakják, hogy a vármegyétől származnak. A főispánok felsorolásánál például több utólagos módosítás, betoldás található, ami szintén erre mutat (pp. 29—30). Megákapíthatjuk tehát, hogy a kézirat valószínűleg a vármegye részére készülhetett. Ez esetben 1734 és 1736. január 27 között írták le, 1736. január 27-én postázta a szerző a Helytartótanácsnak, s 1738-ban került vissza Bél Mátyáshoz, aki ezután bizonyára elkezdte javítani a szöveget. Bár sok részlet maradt homályban, mindenestre a szöveg időbek határai és egyéb tulajdonságai ezt a feltételezést valószínűsítik. 8. Succincta Semproniensis Comitatus Descriptio (EOL V. 31.). Terjedelme 127 oldal. Egy kéz írása. A kéziratnak csak egy részét teszi ki Sopron vármegye leírása, továbbá, ahogyan a cím is jelzi, a kézkat csak egy részét közk a vármegyeiekásnak, eiusdem, quam tditionem, si res adbuc intégra esset, permouissent... Cum autem ad eas deuenisse árcumstantias animaduertamus, vt editio eiusdem per nos impediri non valtat... reuisionem suscepimus, illaque peracta memoratum opus, vna cum connotatis obseruationibus, interposita nibilominus eatenus protestatione, ne idem aliquando, in quocunque tandem casu, pro argument o, in praejudicium, et damnum huius Comitatus assummi [!] valtat, remittimus". 62 A 31. és 32. lap közé utólag befűzve. 63 A pozsonyi tudós ugyanis egyik közek barátjának, Haynóczi Dánielnek küldött levelében ezt írja: „Habeo apud Nobiá'ssimum Ruis, Aráum comitatus vestri Descriptionem, eo fine ad eum exmissam, vt reuideret meam illám commentationem. Fac age! tandem, ab optimo VTRO mihi reddatur; sed aucta illa el emendata. " — Bél Mátyás Haynóczi Dánielnek. Pozsony, 1730. augusztus 28. — Bél lev. 393. sz. 215-216. — Ruisz János Kristóf nem kapkodhatta el a munkát, mert a mű szerzője csaknem egy év múlva kénytelen újra sürgetni — megint csak Haynóczin keresztül — a kényelmes lektort: „Scribo optimo Ruissio, vbi aráum vestri Comitatus quin et vrbis Semproniensis história, lateat. quam, vt e situ eruat, mecum oua et moue". — Bél Mátyás Haynóczi Dánielnek. Pozsony, 1731. június 4. — Bél lev. 414. sz. 230.