Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása I.; C sorozat 2. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2001)

TANULMÁNYOK - TÓTH GERGELY: A kézirati hagyomány

a) Bél Mátyás azért készíttette ezt a szöveget, hogy eljuttassa azokhoz, akiktől kiegészítéseket és javításokat várt. Tehát ezt a változatot nem tekintette véglegesnek, kevésnek érezte az általa megszerzett információkat, illetve szükségesnek tartotta, hogy az eddig összegyűjtött adatokat ellenőriztesse. Konkrét javaslatokat ad arról, hogy hogyan járjon el az, akinek valami közölni- vagy módosítanivalója van. b) A címzettek, tágabb értelemben, Sopron vármegye lakosai (omnes boni dues). Szűkebb értelemben valószínűleg a vármegyei értelmiség segítségére számított Bél Mátyás: ezt jelök a notitia eruditorum kifejezés. c) Bél Mátyás szerette volna, ha oklevelekkel vagy más levéltári anyaggal egészítik ki a vármegyeleírást (ex archiuis). Ez összhangban ák egyéb írásaival, illetve munkáival, ahol több adatot találunk arra vonatkozóan, mennyire fontosnak tartotta történetírói munkájában az eredeti írásos dokumentumokat.

49 Nehéz megákapítani, hogy mi volt a sorsa a kéziratnak az elküldés után. A szövegben igen nagy terjedelmű és sűrű javítások talákhatók, sokszor egész bekezdések esnek áldozatul a nyilván újonnan jött adatoknak, ületve kiigazításoknak. A javításokat Bél Mátyás végezte, de nem tisztázott, hog)' milyen információk és meggondolások alapján. Idegen kéz áltak bejegyzések ugyanis csak elvétve találhatók a margón. Mintegy két, legfeljebb három idegen kézírást tudtunk megákapítani, melyek közül viszont csupán egy fordul elő viszonylag gyakran (német nyelvű). Ám a Bél Mátyás által végzett módosítások nag)

7 tömegéhez mérten ezek elhanyagolhatók. A legvalószínűbb, hogy Bél Mátyás ezt a kéziratot nézte át először, nem pedig a Hist. I. yy-t, mivel az utóbbin csak ritkán lehet az ő kézírását felfedezni (s ezek sem biztos, hogy őtőle származnak), míg a Hist. I. aaa-n, ahogyan azt korábban említettük, igen nagymérvű változtatások történtek a tudós keze nyomán. Ezen a kéziraton alakította át Bél Mátyás saját elképzeléseinek megfelelően a szöveget. Kétségtelen, hogy mások is olvasták és véleményezték a szöveget, de itt a munka irányítójának a lektorálása a döntő. Összefoglalóan elmondható, hogy kézkatunk akghanem az első publikus változat, amely azzal a cékal készült, hogy többen megismerkedhessenek vele és közöljék módosítási, iketve kiegészítési javaslataikat. A szövegben találhatók olyan bejegyzések és módosítások, amelyek idegen kéztől származnak, ám oroszlánrészük Bél Mátyástól való; ez alapján arra lehet következtetni, hogy a szerző ekkor olvasta és javította először a szöveget. 3. Descriptio Comitatus Semproniensis (EFK Hist. I. xx.) Terjedelme: 93 lap. Az alapszöveg idegen kéz kása, a javítások Bél Mátyástól és egy ismereden személytől 49 Elég, ha Bél Mátyás sokat idézett szavaka gondolunk az Adparatvs előszavában: „Adj a kezembe legalább kétszáz oklevelet a magyar kkályság két évszázadából, melyeket sorban következő királyok adtak ki, s akkora eredményeket fogok fölmutatni a történetírás titkainak föltárásában, amit Bonfini egész decasában nem talál az ember. Én ugyanis mindig azt tartottam, hogy ami a teológusnak a Biblia, a jogásznak az írott törvény, a filozófusnak a józan ész, az a történésznek az oklevél. Bárcsak fölnyitnánk végre tehát a lezárt levelesládákat!" —Bél 1984. 188. (Fordította Déri Balázs).