Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása I.; C sorozat 2. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2001)
KINCSES KATALIN MÁRIA: Tárgyi jegyzetek
227 Bél Mátyás a) jegyzetének hivatkozása: Sopron vármegye leírásának Különleges részében, a továbbiakban. 228 Bél Mátyás jelen oklevél tartalmával bizonyítja azon állítását, mely szerint a soproni ispánság és a városi kapitányi tisztség egymástól független méltóságok voltak, valamint, hog)' a két tisztséget és az említett jövedelmeket zálogosította eL nem pedig magát a vármegyét. 229 Bél Mátyás b) jegyzetének hivatkozása: a Notifia II. kötetében, az idézett helyen. 1317-ben I. Károly a Plathy család nevezett tagjait, Ottót, Pétert, Fülöpöt és Mártont nemesi címmel jutalmazta meg, mert a király ellen lázadó Trcncséni, azaz Csák Máté nádor, soproni ispán ellen vitézül harcoltak. Az itt említett 1324-es oklevél mindezt megerősítette. — Nagy 1863. 9. kötet. 311. 230 Sopron vármegye 1553-ban kapta címerét, melyen „Az ovális pajzs kék mezejében, zöld talajon, jobbjában ezüst kardot tartó páncélos vitéz, baljával pajzsra támaszkodik". — Néma 1996. 13. (Tagányi 1880. 31. alapján.) 231 A vármegyei adományt I. Lipót 1693. december 11-én újította meg. A címerpajzs kék mezejében, zöld talajon álló páncélos vitéz jobbjában ezüstkardot tart, baljában pedig a hg. Esterházy-család címeres pajzsát. Tagányi Károly megjegyzése: „... az 1693. évi armálisban a herceg Esterházy-család czimeres pajzsa nincsen meg, s az csak 1837-ben lett betoldva." —Tagányi 1880. 32. 232 A vörös viasszal való pecsételés jogát Sopron hatodikként a szabad királyi városok között 1465-ben nyerte el (lásd Sopron város leírásának VIII. paragrafusát), a megye az 1693. évi adományozás alkalmával. A vörös színű pecsétviasz cinóbert vag)' míniumot tartaknazott. 233 Lásd az 1. sz. jegyzetet! 234 Lasgus munkája: lásd a 2. sz. jegyzetet! S zentQuirinus sisciai püspök Savaria felé utaztában ádialadt Scarbantián, Savariában szenvedett vértanúságot Kr. u. 303-ban. 235 Scarbantia római kori történetéről lásd a Természetföldrajzi rész I. és a Politikai rész I. paragrafusát! 236 A sírkő ma a Soproni Múzeumban található. A helyes feloldás: M(arcus) VIBIVS C(ai) F(iHus) ANIENSIS VET(eranus) LEG(ionis) XV. APOL(inaris) AN(norum) XXC HI(c) S(itus) E(st) T(itulum) F(ien) I(usserunt) ARBlTER(atu) L(ucii) LARTIft) ET T(itü) MVRSI(i) Ll(eredes). — Corpus Sign. 37-38. Naucterus, Johannes: ,Memorabiäum omnis aetatis et omnium gentium chroniä commentarii". 1—2. kötet. Ex Tubinga [Tübingen], 1516. — Cat. Lib. II. N 46. sz. 1750. Aventinus művéről lásd a 44. sz. jegyzetet! Az általa leírtakat vette át Bonfini: I. dec, 1. könyv, (315). — RUD I. 30. A két hegy a Cethius-hegy (Wienerwald) és a Bonfini által Albius-hcgynek nevezett Schnecberg. — Uo. (285). — RUD I. 27. Lazjus munkáját lásd a 238. sz. jegyzetben! Az említett hadi eseményekről lásd a Politikai rész I. paragrafusát is! 237 A feürat valóban a Boldogasszony-templom 1532. évi lebontásakor került elő. A követ befalazták a városháza épületébe. Az 1676-os tűzvészkor megsérült, eredetije és másolata a Soproni Múzeum kőtárában látható. — Grüll 1991. 78. A tűzesettőY Csatkai 1969. 259-260.; 'Tompos 1977. 212-233, 298-320.; Szabó 1978. 359-361.; Szabó 1980. 43-44.; Dávidházy 1987. 28-37. 1 isd a XIV. paragrafust is! 238 Lazius, Wolfgang történeti művének címe: „Commentariorum Reipublicae Romanae, illius in externis provinciis bello acquistiás, constitutae. libri duodecim. "Basileae [Basel], 1550. Mindkét kő elveszett. — Barkóczi - Mócsy 1972. 163, 175. 239 „Supronium - Nomen hodiernam civitatem Sopron (Sopronium, Soprunium) et comitatum Soprunium significat." — Johannes de Thurocz: Chronica Hungarorum. Cap. 64. Sent. 281. Augsburg, 1488, Brünn, 1488. — RMK III. 15, 16.; Kntikai kiadásban: Chron. LIung. 296. 24U Ransanus, Petrus: „Epithome rerum Hungaricarum velutper Iudices descripta". Vicnnae Austriae, 1558. Lapszámmegjelölés alapján a „Rerum Hungaricarum scriptores varii história" címmel megjelentetett kiadásban. Francofurti [Frankfurt], 1600. 199-268. — Cat. Lib. III. R 44. sz. 2101. — Kulcsár 1977. 65. Fordításban: Ransanus 1999. 36. 241 Tacitus: Annales. IV, 73. Lucius Aproniusról, Alsó-Germánia propraetoráról szól.
