Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása I.; C sorozat 2. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2001)
SOPRON VÁRMEGYE LEÍRÁSA - Különleges rész
tettek, melyek közül az egyiket das Neitstlfft-Thomak, a másikat pedig Wiener-Thormk nevezzük. 315 Ezenkívül felállítottak egy fegyvertárat, építettek kézi- és igásmalmokat, szereztek lőport és mindennemű hadigépeket, illetve ágyaikat: nem mulasztottak el semmit, amit az eljövendő háborútól való félelem megkövetelt, illetve amit a városi tanács idejében való előrelátással javasolt. XII. §. Míg a város, előre érezvén a veszedelmet nagy gonddal és szorga- Bethlenfeldúlja lommal végezte ezeket az előkészületeket, II. Mátyásnak elérkezett az utolsó órája. 316 Ezután nagy változások következtek, melyek a mi városunkat is érintették. Ugyanis II. Ferdinánd beiktatása után egy évvel 1 ) Bethlen lázongani kezdett. 317 Nem volt elég a vad barbár tömeg, 1 ^) amely a várost fenyegette, még a dühöngő polgárháborúnak is meg kellett tépáznia. Bethlen katonái ugyanis odavonulván körbezárták a várost, és nem hagytak fel az ostrommal addig, míg az legyőzetvén meg nem hódolt. Nem lehet kigondolni olyan vérengzést és kegyetlenkedést, amit az ellenség 318 ne követett volna el. Nem könyörültek akkor sem a világi épületeknek, sem a templomoknak. A város egészen addig ki volt téve az ellenség kénye-kedvének, amíg a magyarok elűzésével újra királya birtokába nem került. 319 Iulius Bellus* szavait idézzük a történtekről: „Tampier gróf, saját katonáival illetve azokkal, akik Eisenstadtban voltak, továbbá Fugger kétszáz katonájával és két ágyúval reggel Oedenburg városa alá vonult, a kaput ágyaival szédőtte, s miután lekaszabolták az őröket, a városiakat arra kényszerítette, hogy felesküdjenek a császárra. Kevéssel előtte az a kétezer magyar, akik a várost őrizték, Tampier érkezésének hírére elmenekültek. A császáriak pedig, miután elszállították onnan a gabonát, újra elhagyták a várost"; a polgárok pedig kitartottak hűségükben. 320 De Bethlen nem tudta elfeledni a város elvesztését, ezért a következő évben elhatározta, hogy újra megkísérd a szerencsét. Hatalmas sereggel érkezett, és miután a téglavető műhelynél tábort vert, rohamokkal zaklatta a várost — sikertelenül, mert a kapuktól nagy veszteségek közepette visszaverték. 321 Később, miután valahogyan megújították a bé'•) Az 1619-es évben történt, hogy Bethlen új megrázkódtatásokat okozott a megyének és Sopronnak. k ) A törökök és a tatárok, miután odavonultak ahhoz a kapuhoz, melyet Michaelitanának hívnak, és ugyanott igen rútul meggyalázták a templomot, azt követelték a várostól, hogy adja meg magát, ám a polgárok és a várost őrző katonák kirohanása, valamint az ágyú- és puskagolyó zápor elűzte őket a falaktól és megfutamította őket. De nem mondtak le arról, hogy visszatérjenek. <Iulius Bellus írja:> „Amikor a Bucquoi katonái azt tervezték, hog)' elfoglalják Oedenburgot, Magyarország egyik városát, Bethlen Gábor, megelőzve szándékukat, saját hatalmába kerítette azt, s kétezer magyart hagyott ott őrségül." * Commentarii Históriáé sui temporis, III. könyv, 272. oldal, az 1619-es évnél.
