Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása I.; C sorozat 2. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2001)

SOPRON VÁRMEGYE LEÍRÁSA - Általános rész

Örvendem hogy régi világoskodó nap fényének kívánt, 's-régtül fogva óhajtott sugá­rival 's-melegitő fényével tápláltathatik: 's-annyival is inkább örvendez hogy Her­czegséged, nagy kegyességében tellyes reménségét helyhezteti, hogy mái napon Herczegségeddel fel tetző napunknak fényét, 's-vigasztalásunknak munkálkodó ereit az egész Nemes Varmegyénk szerencséire, 's-örömtre, Uri és Nemesi Rendek, Tekéntetes Egyházi Státusok, özvegyek és árvák, egyenlőképpen szolgáló éltetésére for­dítani, 's-azt mindnyájunkkal ugy közkni méltóztatik Hertzegséged; hogy annak ideiben Hertzegséged méltóságos Czjmerében lévő most föl kelt napunknak ereitűl újonnan virágzó rosáknak tulajdonságábul, mink-is részesöltetvén, és nemes Vár­megyénk lurisdictiojában, az Griffek szorgalmatos vigyázássavál meg őriztetvén, Praerogativánkban 2A1 Herczegséged kardos oroszlányival méltóságos Ekinek ditsé­retes Példája szerint, videlmeztetvén, Herczegséged nagy kegyelmességével dicseked­hessünk örökössen: Kinek tellyes Bizodalma melktt, az Tekéntetes Nemes Vármegye minden renden lévő Státusit, lurisdictiojának, 's-Praerogativáinak, manutentioját, ár­váknak, ö'zvegyénknek, 's-más ügyefogyattaknak-is sorsát, Herczegséged hathatos protectiojában alázatossan ajánla; 's-valamint ezen méltóságos fó Ispánságbéli Dignitá­sában lőtt Herczegséged bé lépésén szövessen aggratulál, ugyan azon indulattal hosz^ ^zerentsés Gubemiumot, 2]8 's-érdemibez képpest hova hamarébb nagyobb Dignitások el-érését-is Hercegségednek óhajtva kívánja, 's-tellyes affectióval, 's-De­votióval 2 * 9 óhajtya. VÍVAT! VÍVAT! VÍVAT! XIII. §. Ez az igen ékes beszédű szónok még alig kiáltotta el a háromszoros vivatot, amikor a nemesség soraiból kiválasztott négy férd a bíborral bevont és aranyrojtokkal körbefuttatott széket a rajta ülő herceggel együtt lassú mozdulatokkal háromszor a magasba emelte. Amíg ez történt, megkapván a jelet az a tüzér, akit, mint emktettük, testőri fel­adatokra jelöltek ki, s aki a városházával szemben ákt, miután a soro­kat katonai szokás szerint megnyújtották, a puskákat intésre ünnepé­lyesen elsüttette. Ennek hakatára szerte a falakon és a tornyokban az ágyuk háromszor eldördülve tudtul adták az örömhkt, miszerint a beiktatás ünnepélye minden bizonnyal nemsokára szerencsésen be­fejeződik, így- is történt, miután a herceg, a csornai prépost szavait ismételve, esküvel (amit decretale-nak hívunk) kötelezte magát Magyar­ország koronája, a király és az egész vármegye kánti hűségre. Végül csendet parancsoltak, s megkezdődtek a szokásos tanácskozások, hogy azután a főispán szabályosan elkezdje feladatának végzését. Kö­zös egyetértéssel megválasztották Eszterházy János grófot, hogy a her­ceg távokéte esetén a megyebekek kyesfajta kisebb gyűléseit kányítsa. Ezután pedig eltávoztak az ünnepi lakomára, amelyet két szom­szédos házban tálaltak fel, módfelett gazdagon. A vendégeket ki-ki méltósága szerint szétültették. A herceggel együtt több mint harmin­Végbemegy az_ ün­nepélyes beiktatás a honi szertartás szerint a Z i& en fényes ünnepi lakoma

Next

/
Oldalképek
Tartalom