Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása I.; C sorozat 2. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2001)

SOPRON VÁRMEGYE LEÍRÁSA - Általános rész

A fényes külsőségek leírása, melyek közepette a megyebeliek bevetették a% érkező herceget a városba a vármegye igazgatásának gondja mindaddig, míg Pál Antal, József idősebbik fia nemcsak hogy fölserdül;

177 hanem — odahaza és a fölséges Császár színe előtt nem kevésbé, mint a külhoni nemzeteknél — azt az erényes nevelést is megkapja, amely egykor szükségesnek bizonyult a hivatalviseléshez. Amint utazásáról,

178 mely nem kevésbé volt szükséges, mint üdvös a respublikának, a herceg visszatért, s a Fölségnél kipróbált erényességének adta tanújelét, ősi jogán ugyan, de egyszersmind Császámnk és Királyiunk újabb kedvezésével, az utódok emlékezetére is méltó szertartás során Sopron vármegye főispánjának nyilváníttatott. Hosszas volna, és szokásunktól is eltérő, ha az egész ünnepséget, amint az Sopronban lezajlott, írásba foglalnánk: merthogy a hercegnek mind külső fogadtatásakor, mind a város határain belül való fölvonulásakor egészen különlegesek, s korábban talán sosem látottak voltak az előkészületek. Azt szándékozunk írásban előadni, ami a dolog lényegéhez tartozik, s ami a király utasítására és a vármegyebeliek engedelmességéből történt. Az ünnepség pompás megrendezésére december negyedikét jelölték ki.

179 Amint ez fölvirradt, magyar huszároknak számos, ünnepi ruhát és fegyvert öltött csapata majdnem a második mérföldkőig vonult az érkező herceg elébe. Kismartonban, az Eszterházy hercegek kies hajlékában töltötte Pál Antal a megelőző éjszakát, ahol a vármegyét mindaddig dicséretesen igazgató Eszterházy János, immár jövendő instaurátor látta vendégül, s mutatta ki iránta engedelmességét. így tehát a huszárokat, akikről szóltunk, a ceremónia rendezői szakaszokra osztották, hog}

7 közülük egy

7 vagy több a könnyű fegyverzetűek szokása szerint előtte haladjon a díszmenet többi részének; őket távolabbról, a pompát növelendő, néhány büszke kocsi követte, míg egy válogatott huszárcsapat sugárzó fegyverzetben és csillogó mellvértektől tündöklőn zárta a sort. Amint így elrendezve nyílt mezőkön az érkező herceg színe elé jutottak, a lovasok oszlopa két részre oszlott, és zászlókat lengetve, hüvelyéből kivont karddal fogadta a középütt elhaladó herceget: ezenközben Cziráky gróf,

180 a mágnások és a nemesség ékes koszorújától övezve, mint valamely új csillagzatot, a vármegyebéliek nevében köszöntötte Pál Antalt rövid, ám tudós szavaival. Az köszönetet mondott neki: amint ez megtörtént, az egyhangú éljenzés fölhangoztával egyes lovascsapatok, miként parancsnokaiktól utasítva voltak, lassú és méltóságteljes lépésben vonultak a fényes hintóban János instaura torral együtt utazó herceg előtt, míg mások követték: s a sorok közt hatos fogatok emelték a kíséret fényét. Ily módon haladt a díszmenet, amikor a herceg üdvözlésére a Sopron falain szerte elsütött ágyuk nagy robajjal először dördültek el. Már az előváros kapujához jutott a nagyszerű kíséret, amikor a hadigépeknek újabb dördülése hallatszott. Akkor a tüzérekből válogatott testőrcsapat katonásan körbevette a hercegi hintót, az pedig addiginál lomhább lépésben folytatva útját az elővároson át, mígnem körbeért a díszme-