Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása I.; C sorozat 2. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2001)
SOPRON VÁRMEGYE LEÍRÁSA - Általános rész
A teriiletet először Ez a jeles terület, amelyet most Sopron vármegye határai foglalnak mart pannonok krto- gukba, méltó volt arra, hogy hajdan annyi nép küzdjön érte. Első ízben a harcias és vad pannonok 132 foglalták el a vidéket, ám a római fennhatóságot, habár teljes erejükkel küzdöttek, nem tudták elkerülni.*) 133 Egyébként, amíg hatalmon voltak, bizonyos mértékig b ) foglalkoztak földműveléssel. 134 Volt ott ugyanis szőlő, árpa, köles; azonban úgy éltek, hogy a vezért kivéve egyetlen elöljárónak sem voltak alávetve, ugyanis egy-egy család, illetve rokonság külön-külön tanácskozott. 0 ) 135 utánuk a rómaiak De aztán helyesebben kányították az ákamügyeket a rómaiak, mivel a coloniákaf 1 ) nemcsak hogy felosztották városokra és falvakra, hanem különleges jogokat is adományoztak nekik. A rómaiak itteni uralma több évszázadon át tartott, bár nem volt teljesen zavartalan. Mindig akadtak ugyanis olyanok, akikkel a területért harcolniuk keUett: hol a pannonokkal, akik történetesen ott éltek és — úgymond — „harapdálták a zablát", hol a kvádokkal, markomannokkal és azokkal, akik a vandálok velük szövetkeztek: ezek mélyen betörtek a provinciába.^) 136 A vandáa ) Vannak, akik azt állítják, hogy a rómaiak még jóval Augustus és Tiberius császárok előtt megtámadták a noricumi, sőt a pannóniai népeket, de kudarcot vallottak, mígnem aztán Cl. Drusiusnak és fivérének, Tibcriusnak sikerült azokat leigázni és földjükön provinciát létrehozni. Vö.: Lazius: Vienna Austriae, I. könyv, V. fejezet, 19.! b ) Dio Cassius írja a XLIX. könyvben: a pannonoknak van boruk a földjeiken, habár igen kevés és egyben savanyú is; csak árpát és kölest esznek. c ) Appianus az Illyricum-biin azt mondja, hogy nincsen elöljárójuk, de Rufustól tudjuk, hogy királyuk volt: a Breviárium VII. fejezetében, ahol Cellarius megjegyzését olvasni lehet. d ) Ezekről a coloniákról máshol majd bővebben. Ausztria levéltáraiból viszont Lazius kibányászott egy kiváltságlevelet. Rer. Vienn., II. könyv, II. fejezet, 35. oldal. Eképpen szól: „Claudius Tiberius Nero Caesar Augustus, Imperator tizenkettedik alkalommal, néptribunus nyolcadik alkalommal, pontifex maximus etc. A teljes létszámú senatus előtt, amikor mindenki leadta szavazatát, úgy határoztunk, hogy a keleti provincia, amelyet úgy is hívnak, hogy Pannónia, minthogy egyedülálló hűsége és állhatatos engedelmessége révén ismertté vált a római nép számára, a többiek előtt szabadságot kell hog) T élvezzen. Ezért a fentebb mondott provinciának az adók, illetve a vagyonbecslés alól mentességet adományozunk, nem csak azok alól, amelyeket mi és a római nép vetünk ki, hanem ha a mi utódaink valamiféle adók fizetését rónák ki, ezek alól is örökös mentességet adunk. Kívánjuk továbbá a római birodalom méltósága nevében, amely ránk ruháztatott, hogy az ebbe a provinciába tartozókat a jövőben soha semmiféle teherrel ne zaklassák, vagy gyötörjék; ha ezt valaki a mi rendeletünk ellenére megtenni merészeli, ettől fogva tűztől és víztől legyen eltiltva" etc. - Eddig Lazius oklevele, amelyet teljes egészében be kívántunk mutatni — nem mintha hitelt adnánk neki, hanem mert teljes egészében elvetjük. Hiszen ki vezetné vissza ezt a művelcden beszédmódot Tiberius korára, hacsak nem az, aki nem ismeri a történelmet? Hogy a többiről ne is beszéljünk. e ) Ez azután történt, hogy Constantinus Maximus a birodalom székhelyét áttette Konstantinápolyba. Akkor ugyanis, mindiogy a rómaiak hatalma megoszlott, a barbár népeknek megnyílt az út Pannoniába. Vö.: Schönlcben, Carniolia Antiqua, VII. fejezet, VIII. §.!
