Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása I.; C sorozat 2. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2001)
SOPRON VÁRMEGYE LEÍRÁSA - Általános rész
különösképp Szécseny, Nagylózs, Pinnye és Röjtökmuzsaj falvak, valamint Fertőszentmiklós városa 84 környékén. Egyébként enyhe sodrása miatt, miután a rétekre jutott, változatosan kanyarog. Nem is egyenesen haladva, hanem csavaros és lusta fordulókkal érkezik a föntebb emktett mocsaras vidékre, ahol — mint a Repcéről is mondottuk — szinte látható torkolat nélkül végleg elgyengülve meghal, és talán a Rába vak mekékágai szívják magukba. A Vulka IV. A következő a Vulka. 85 A Fraknó vára környéki hegyekből ered, kicsiny, de bővizű ágon. Az első falu, amelynek közepén átfolyik, Mattersburg, a második Walbersdorf, Bettersdorff a harmadik, 86 s ezek mindegyikébe, mert köves vidéken folyik, egyenesen és áttetszőn lép be. Nem árt Zemendorfnak 87 sem, mivel akadályozza a szűkület, amelyben halad, de amint tágasabb völgyek vidékére ért, szélesen kiterjed, különösen, ha bőséges esőkkel duzzasztják meg a viharok. Azon a szakaszon, ahol Kleinhödeint 88 érinti, gyakran oly szélesen ömlik szét, hogy az utazást vagy egészen elzárja, vagy módfelett akadályozza. Különben, ha nem lép ki medréből, ártalmatlanul jut el a Fertőig Kismarton, Sankt Margarethen, Oskp 89 és Geschies földjein keresztül. A Lajta V. A Lajta ezen a területen nemcsak a vármegye, de Magyarország határfolyója is. Freisingi Otto Lytahának hívja, amikor azt írja, hogy a magyarok a Lytaha és a Vischa (Fischát akar mondani) folyók közt vertek tábort,*) az osztrákok pedig velük szemben a Vischahánál helyezkedtek el csapataikkal együtt.v) 90 Ennél a Lytaha folyónál jelölte ki a határt II. Ottó császár, amint azt megerősíti Lazius Ottónak egyik ősi okmánya alapján, z ) amelyről így szól: „A keleti tartományt (Ostmark) Ottó császár, e néven a második, átadta Engekicusnak, határait a Lytaha, Nardinus, Pielagus és Drasma folyóknál jelölve ki, amelyek máig Ausztria határát képezik." 91 A Lajta Ausztriában ered, hármas forrásból, melyek mindegyike sebes patakokban tör elő a Cetliius-hegyből, Schottwien és Gloggnitz 92 között. így hát, miután ezek a nagy források Bécsújhelynél egyesülnek, olyan folyónak bizonyul, amely méltán választja el Magyarországot Ausztriától. Bizony nincs is másik, ennyke kiváló folyó a Dunába ömlők között! Hogy Bécsújhelynek miben van hasznára, nem ide tartozik. Utána Neufeldig 93 ereszkedve keUemes sodrással gyönyörű tájakat szel át. Vimpassingnál híd ível rajta Wampersdorf faluhoz. 94 Ezt elhagyva békésen folyik tovább sűrű fák között, melyeket mindkét oldakól kézzel ültettek; innen is, onnan is kertek övezik. Siklása később sem csúnyul, legkevésbé Bruck ") Freisingi Otto, De Friderici I. rebuspraeclaregestis, 31. fejezet. A Chronicon Flierosolymitanum Lajtának lűvja; amint Mosón vármegyében is láttuk, ahol egyszersmind egész Frankföld vagy Németország határa húzódik. z ) Lazius, Rerum Viennensium commentant in quattuor libros distincti, 3. könyv, 2. fejezet, 36. oldal.
