Faut Márk és Klein Menyhért krónikája 1526-1616; C sorozat, 1. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 1995)
A krónika magyar fordítása
Anno <1594> 1595. Midőn a pápa 24 zászlóalj olasz zsoldost küldött a császárnak segítségül a török ellen Magyarországra Esztergom vára bevételéhez, amelyet egy szerencsés kimenetelű csata után, ahol a törökök vereséget szenvedtek, a fővezér, von Mansfeldt herceg halála után foglaltak vissza. Ekkoriban hódították vissza Blindenburgot (Visegrádot) 41 is. Ezek az olasz katonák egyébként más csatatereken is, ahol bevetették őket, bátran harcoltak. Mikor azután visszahívták őket a csatatérről, és ide a városba szállásolták be őket, olyan nyomorúságosan és erőtlenül érkeztek ide, hogy sokat közülük az utcán találtak holtan; és olyan bűzös pestist hoztak magukkal, hogy rögtön megfertőzték az embereket, és akit ez elért, hét vagy kilenc napig élet és halál között volt. Ez a betegség azonban fekély nélkül folyt le. Rengeteg öreg és ifjú távozott el akkor a világból. Zászlóaljaik tehát megfogyatkoztak, gyakran 100, sőt 50 katona sem volt együtt. Amikor ideérkeztek, tisztjeik mind azt óhajtották, hogy a belvárosba szállásolják el őket. így is határoztak és így rendelték el, amikor azonban a főtisztek és parancsnokok (33 r ) látták, hogy a gyalogos katonákat nem engedik be és nem tűrik el, zászlóaljaikkal és hasonlókkal a külvárosban maradtak. Ha mégis valaki efféle előkelő beteg volt, a belvárosban jobb ellátásban részesült. Ez az olasz hadnép már korábban is sokat hallott a városról, hogy minket lutheránusoknak mondanak <úgy tartják, az történt, hogy eretnekek lettünk >. Abban a reményben, hogy minket a kezükre adnak, mert eretnekek vagyunk, azt hazudtak rólunk, hogy nem is vagyunk emberek, egyetlen embertársunknak sem teszünk se jót, se kedveset. Mikor azonban maguk is látták és elfogadták hűséges segítségünket és barátságunkat, bevallották ezt, és maguk is csodálkoztak <hogy miattunk náluk> és azt mondták, hogy a lutheránusok jó emberek, sok jót tettek velünk. Parancsnokságuk alatt kemény fegyelmet tartottak; ha valakit kivégeztek, a hóhér mindig olyan csuklyát és lenvászon ruhát viselt, mint a mutatványosok, és úgy intézték el, hogy senki nem tudta, ki is az. Amikor már mintegy négy hétig itt állomásoztak, és maguk is igyekeztek vissza a hazájukba, mert olyan hideg volt itt nekik, hogy sokan megfagytak közülük, kifizették nekik a havi zsoldjukat, és mustrát tartottak felettük, amely a (33 v ) következőképpen történt: Mindnyájuknak be kellett vonulniuk a belvárosba, azután az Előkapuhoz és a Hátsókapuhoz asztalt helyeztek, és ott ült az írnok és egy afféle pénztáros, csupa olasz. Kocsit se ki, se be nem bocsátottak, amíg délelőtt a mustra folyt. Ekkor a katonák minden utcában tüzet raktak, mivel nagyon hideg volt, sokuknak pedig sem harisnyája, sem cipője nem volt. Befutottak a nyitva hagyott házakba, és kihordták a fát, úgyhogy mindenütt 41 A Visegrád kiegészítés a krónika egy későbbi tulajdonosától, feltehetően Gamauf Gottliebtól származik
