Hans Seyfridt házipatikája és eceteskönyvecskéje (1609-1633); B sorozat, 2. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 1995)

Gyógyítástörténeti bevezetés

GYÓGYÍTÁSTÖRTÉNETI BEVEZETÉS 1. Már az ősember fokozatosan megismerte környezete növényeit, ásványait, ezek gyógyító vagy mérgező hatását. Sok régi megfigyelés hosszú ideig szolgálta a gyógyítás céljait. Az ókori gyógyszerkincsről különböző népek írott feljegyzései, töredékei megmaradtak. Ilyen pl. az egyiptomi ún. Ebers-papirusz (Kr. e. XVI. század). A gyógyítás úttörői voltak a görög Hippokratész (Kr. e. 460—377), a római Galenus (130—199), az arab Avicenna (980—1037) stb. A kémiai anyagok előretörésében nagy szerepet játszott az alkímia. Az aranycsinálás, a bölcsek kövének keresése fejlesztette ki az elemek, vegyületek felfedezését. Paracelsus szerint (XVI. század) az egészséget közvetlenül befolyásolni lehet mesterségesen készített gyógyszerekkel. Bevezette a qiúnta essentia (hatóanyag) fogalmát. A gyógyítás terén sokat tevékenykedtek a szerzetesrendek is. Sokáig hangoztatták: „A természet a legjobb orvos!" Ez az elv ma is tükröződik, mert gyógyszerkincsünk mintegy negyede természetes, főleg növényi eredetű anyagokból áll. Az egykori gyógyszerek leírását, összetételét, a gyógyítással kapcsolatos tapasztalatokat ún. manuaJisok, kézikönyvek őrzik. Ilyen jellegű munkák voltak a XII—XIII. században készült receptgyűjtemények, az Antidotariumok, valamint a XVI—XVII. század ún. füves- vagy füvészkönyvti. A különböző előiratokat tartalmazó gyűjtemények később nyomtatásban is megjelentek. Ezek voltak a Dispensa tóriumok. Ezeknek már bizonyos hivatalos jellegük is volt. Az egyes országokra érvényes Gyógyszerkönyvek (Pharmacopoea) az említett gyűjtemények alapján fejlődtek ki. 2. A mi „Házipatika" c. gyűjteményes munkánk lényegében a manuaJisok közé sorolható. Jól tükrözi a népgyógyászat fejlődését, a tapasztalatok átadását. Korábbi előiratok, gyártási tapasztalatok családokon belül öröklődtek, vagy tanítómester adta át ezeket tanítványainak. A népgyógyászat megfigyelései közül számos természetes eredetű szer időtállónak bizonyult. Sok gyógynövény évszázadok óta használatos. Ez vonatkozik egyes ásványi eredetű szerekre is. Emellett azt is láthatjuk, hogy a gyógyszerek adagolására milyen gyógyszerformákat (pl. főzet, gyógybor) alkalmaztak. Ugyanakkor betekintést nyerhetünk arra nézve, hogy mely betegségek gyógyítására adtak előiratokat. Ezek között mind akut panaszok, mind járványos betegségek is szerepelnek. A több, mint 50 betegség gyógyításának gyógyszeres kezelése hasznos adatgyűjtemény. Mindezeket jól foglalja össze a könyv tárgy- és szómutatója. Összefoglaltuk azokat a gyógynövényeket, amelyek a Házipatika c. kiadványban szerepelnek és még ma is széles körben használatosak, sőt hatóanyagaik beható kutatása részben még ma is folyik. Ezt követően az illóolajok és alapanyagok (vegyi termékek) gyűjteménye talál-