Moritz Pál kalmár üzleti könyve 1520-1229; B sorozat, 1. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 1994)

Bevezetés

Az adósok könyvének második keze Auer Jakabé, aki Sopron nótáriusa (1525-1534) és Moritz Pálnak második felesége révén sógora is. Moritz Pál halála után többek között Auer Jakab gondoskodott a még kintlevő adósságok, ill. követelések rendezéséről, e minőségében meg is nevezi magát (35. sz.); vö. még 63. sz.; Auer Jakab bejegyzései egyszer vannak aláhúzva

). Az Auer Jakabbal egyidőben működő harmadik kéz (bejegyzései kétszer aláhúzva

) és a negyedik kéz (bejegyzése kövéren kiemelve) ismeretlen: bizonyára Moritz Pál egyik-másik írástudó szolgájáról (famulus) van szó. Moritz Pál német nyelvezete nyelvjárásos, latin fordulatokkal megtűzdelt korai újfelnémet nyelv: „Jtem jordänko Niclosch tenetur An der alten schuld, so ym mein liebe haws fraw, margreta, pargt vnd seiner fraw ym jar, so mir perawbt sein worden von lanseern, tenetur per restât 2 tal. den. Hab ich yn lassen auf X sol. den., sol er mir erlegen 6*

,a feria ante ynuocaüit ym 29 jar, actum schäpring 5"

ta feria ante thoma (1528.12.17) yn presenti Johannis padscha, plebany soproniensis vnd sein richter, dedit" (51.sz.). Soproni nyelvjárási elem például a mir 'wir' a „mir perawbt sein worden" kitételben, továbbá a huet 'Huf, schuech 'Schuh', kas 'Käse', saäf 'Seife', taäl 'Teil' stb. A német Pfund, Schilling, Pfennig helyett nála mindig a latin talentum (tal.), solidus (sol.) és denarius (den.) áll. A német Pfeffer helyett mindig a latin piper, a német Eibischwurzel helyett a latin altea (Radix althea), a Safran 'sáfrány' helyett a latin crocus is. 1527-ben szerepel nála preferiren 'präferieren' (34.

sz.), amely Schulz—Basier „Deutsches Fremdwörterbuch" (Berlin, 1913-1942) szerint csak a XVII. században került a német nyelvbe. Egész latin mondatok találhatók nála (28.sz.: „3~

a feria qui erat prima dies Jüny"), sőt keveri a latin nyelvet a némettel (7.sz.: „qui erat 18"

te tag septembris") stb. Mindez azt bizonyítja, hogy Moritz Pál jártas volt a latin nyelvben is. Mindamellett az 55.sz.-ban a Quattuor tempóra 'kántorbőjt' helyett tévedésből a Quadragesima 'nagyböjt' szót használja. A magyar nyelvtörténet is nyer az adósok könyvével. A benne előforduló magyar családnevekből itt csak kettőt említünk. A 17. sz. bejegyzésben szerepel Doliesch, másképpen Ofner Bertalan, aki azonos a Budáról származó, a Mészárosok utcájában (II/6: 436) lakó Csanaky Bertalannal: Sopronban „Unger von Ofen"-nek, azaz budai magyarnak is nevezik. Feleségül vette az 1490-es években elhalt Laindl István (a Fapiacon lakott II/5: 30) özvegyét, Dorottyát, egy magyarnak az özvegyét (1495: Dolia'schin H/5: 43; Gb. 224. sz.), aztán Bertalant Doliasch-mik is nevezték (1510: her Wörthiii Doliasch Gb. 326.sz.; II/5: 294, 342, 344, 346, 347). Ez a magyar családnév, azaz Daliás, a daliás melléknévből alakult, amelyre eddig 1695-ből ismertük az első adatot (vö. Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen. Budapest, 1992 sk.), bár alapszava, a dalia már 1545-ből ismert. A Daliás családnév hiányzik Kázmér Miklós nagy szótárából (Régi magyar családnevek szótára. Budapest, 1993). A 13. sz. bejegyzésben 1522-ből fordul elő gandy Niclosch, azaz Kandi Miklós, akinek a családnevét Kázmér 1525-től kezdve ismeri. Szólnunk kell Moritz Pál keltezéseiről is. Általában a Sopronban használatos egyházi naptár szerint keltez, de van olyan keltezése is, amely Sopronban csak nála fordul elő. így a dedicatio templi (25., 28. sz.) nem lehet a jeruzsálemi templom felszentelése, hanem csak a győri püspöki székesegyház ünnepe, azaz Gyümölcsoltó Boldogasszony napja (Annunciatio Mariae: márc. 25) lehet. A 28. sz. bejegyzésben olvasható az am montag nach zemedorffer kiriwey keltezés. Itt csak 1523. május 11-ről lehet szó, maga a templomi búcsú tehát csak május lO.én lehetett, mivel a megelőző keltezés május 5-e, a következő