Moritz Pál kalmár üzleti könyve 1520-1229; B sorozat, 1. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 1994)
Bevezetés
M. Briquet: Les filigranes. Nachdruck. Hildesheim~New York, 1977, 4 kötet: Monts 11804., ill. 11.807. szám alatt közölthöz áll a legközelebb. (Rozsondai Marianne leírása, MTA Könyvtára). 2. Moritz Pál adósainak megmaradt könyve nem volt egyetlen üzleti könyve. Az adósok könyvében maga is hivatkozik a „nagy, régi lajstromra" (das große, alte Register: 7., 8., 11., 17., 19., 20., 24., 27., 40., 41., 44., 48, 49., 56., 58. sz.), az „általános lajstromra" (das gmain Register: 31., 44., 57., 58. sz.) és a „naponkénti lajstromra" (das tägliche Register: 62. sz.), de hasonlót vezettek egyes szolgái is (5., 28.sz.), így pl. az idősb János (7., 11., 15., 17., 25., 33., 40., 49. sz.), a fiatalabb Volen János (31., 49., 64. sz.), György (25., 44. sz.), Klein Gáspár (7., 17., 21., 55.sz.) és Kriechpaum Baltazár (62. sz.), mivel ők is kiszolgálhatták a vevőket, ők is nyújthattak kölcsönt. Moritz Pál gyakran hivatkozik ezeknek a lajstromoknak a lapszámára, ezért tudjuk, hogy mindegyik akár több száz lapnyi volt, de sajnos nem maradtak ránk. Moritz Pál halála után özvegyének új férje, Mur Kristóf is vezetett ilyen lajstromot az elszámolásokról (35. sz.), ez sem maradt ránk. Az adósok könyvének bejegyzései még nem mutatnak sem egyes, sem kettős könyvvitelt, hiszen ezek Európa-szerte még csak keletkezőben voltak (vö. Kellenbenz, H.: Buchhaltung der Fuggerzeit. Vierteljahrschrift für Sozial- und Wirtschaftsgeschichte, 1971, 2, 221-229). A legtöbb bejegyzés magától Moritz Páltól származik, aki gyakran első személyben ír, sőt meg is nevezi magát (52. sz.); ugyanígy első feleségét, Margitot (51. sz.) is megnevezi, továbbá halálát (1522.10.14), temetését (1522.10.15), majd második feleségét, Katalint, Kuzinger Wolfgang bécsi polgár leányát, (esküvő: 1522.12.19; 64.sz.). Név nélkül mindkét asszonyra hivatkozik, mivel ők is kiszolgálták a vevőket. Moritz Pál még megnevezi bécsi sógorait, Kutenfelder Bonifaz és Ruprecht polgárokat (18. sz.) és Mettenhamer Georg polgárt (10., 30., 40., 45. sz.). Már emiitett szolgáin kivül még szerepel Mihály (51. sz.), Rüepl (56. sz.) és Walch Lőrinc (56. sz.); vö. még Györgyöt (12., 23., 28., 38. sz.), Kriechpaum Baltazárt (56., 57. sz.), kocsisát, Demetert (39., 42., +44. sz.), vincellérjét, Péter szabót (51. sz.) és Skolasztika nevű szakácsnőjét (22.sz.). Szőlőit Pál nevű munkása művelte, der mir ym 29 jar ain taäl geschniten (51.sz.). Néhány részlet. Moritz Pál 1528. május 31-én bérbe veszi egyik bécsi sógorának, Mettenhamer Georgnak házában das gwelbl ym hofvnterm gang (45.sz.); 1528. december 17-én egyik vevőjének régi adósságát úgy keltezi, ym jar, so mir perawbt sein worden von lannseern 'abban az évben, amikor lánzsériak kifosztottak bennünket 7 (51. sz.). Más soproni forrásból tudjuk, hogy ez 1519. július 21-én, a lánzséri várúrnővel, Ulrich von Weispriach özvegyével, Gertruddal és fiaival való háborúskodás idején volt (II/6: 353-354). 1526. január 4-én Stegerspacher (nála: Schtederspacher) Baltazár bécsi kalmártól megveszi annak soproni házát a Szt. György utcában (ma: 1. sz.) vmb 700 lb. den., 300 lb. teisch gelt Vnd 400 lb. new vngrisch gelt (64. sz.). A ház már 1523-ban is a bécsi kalmáré volt (adója 1523-ban és 1524-ben 4-4 forint II/5: 357, 431; II/6: 369), a házban lakott sógora, Pauer László (1, ill. 2 forint adóval), aki az adósok könyvében (64. sz.) mint László kalmár szerepel. 1525 elején Pauer László helyén már Moritz Pált nevezi meg az adójegyzék (Stegerspacher 2 forint, Moritz 10 forint adó II/6: 382). A bécsi kalmárt a bécsújhelyi Funck-cég üzleti könyve 1523-ban soproni polgárnak mondja: purgger zu Ednpürgg (vö. Pickl, Othmar: Das älteste Geschäftsbuch Österreichs. Die Gewölberegister der Wiener Neustädter Firma Alexius Funck 1516— ca. 1538. Graz, 1966,146); ezekben az években még Sopronban van, aztán visszatér Bécsbe, Moritz Pál pedig elfoglalja az egész nagy házat.
