Bírósági Könyv 1423-1531; A sorozat, 2. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2005)

A városkönyvek és a soproni Gerichtsbuch (Blazovich László)

az eskü- (városi tisztségviselők esküszövegei), privilégium- (a város által elnyert kiváltságlevelek másolatai) és jogkönyveket (a városi életet szabályozó városi rendeletek gyűjteményei) találjuk. A második egységbe az igazságügyi vagy bírósági könyveket csoportosította. Ilyenek a bírósági jegyzőkönyvek, az ítélet- és pénzbüntetéseket tartalmazó könyvek, amelyek azonban általában különböző, egyedi neveken lettek feltüntetve. A harmadik kategóriába a városi ügyviteli könyveket sorolta, amelyek a városi hivatal belső munkája során keletkeztek, mint például a tanácsülési jegyzőkönyvek, adófőkönyvek, a háztartással kapcsolatos könyvek, iktatókönyvek, és minden más, a városigazgatással összefüggő kötetet ide sorolt. A negyedikbe a városok lakosságának magánjogi ügyleteit tartalmazó köteteket helyezte, mint például a telekkönyveket, a szavatossági, kezességi és járadék ügyeket magukba foglalókat, továbbá a gyámsági ügyek, a végrendeletek, és hagyatékok gyűjteményeit, valamint az árverési könyveket. Az említettekre vonatkozóan egységes sémát kialakítani nem lehet. Időtől, helytől és egy-egy jegyzőtől függően fektették fel, vezették és hagyták abba őket. E. Pitz az osztályozásra más megoldást ajánl. A könyveket az őket keletkeztető szervek szerint csoportosítaná, a tanács, a bíróság, a pénzügyi hatóság, a kincstár vagy számvevőség által használt könyvekről beszél. Vele azonos csoportosítást ajánl legújabban Dieter Geuenich és Reinhard Kluge.

3 H. Wintenberg pedig azt javasolja, hogy a jogszolgáltatás körében keletkezett könyveket két csoportra lenne célszerű osztani. Az egyikbe a magánjog körében (adásvétel, örökségi ügyek, zálog, stb.) felfektetetteket kellene helyezni, a másikba pedig azokat, amelyekbe a bírósági peres eljárás egyes szakaszait rögzítették.

4 Mielőtt a magyarországi középkori városkönyvek bemutatására térnék, néhány mondatban szólok a városi írásbeliség kialakulásáról. A városi írásbeliség az ország egyházi és világi oklevélkiállító helyeihez hasonlóan kezdetben latin nyelvű volt. A német nyelv karrierje a nyugat-magyarországi régióban indult. Jelentős szerepet játszott benne a heiligenkreuzi apátság. Az első német nyelvű magánoklevelet egy pozsonyi asszony készítette 1319-ben, amelyben jámbor adományt tett éppen a heiligenkreuzi apátságnak, amelyet Pozsony város és egy magánszemély pecsétjével erősítettek meg. Az első német nyelvű hivatalos szerv által kiállított oklevelet viszont Sopron városa készítette 1352-ben, ugyanez Pozsonyban 1360-ban következett be.

5 A magyarországi középkori városkönyvek A városi hivatalos írásbeliség Magyarországon a 13. század második felében indult el, amely — mint említettük — az oklevélkiadáson kívül a rá következő évszázadban a városi könyvek felfektetésében és egy-egy könyv hosszabb-rövidebb ideig tartó vezetésében nyilvánult meg. Az első dokumentumok, amelyek ránk maradtak, vegyes témájú jogügyle3 Pitz, Ernst: Schrift- und Aktenwesen der städtischen Verwaltung im Spätmittelalter. Mitteilungen ed. Stadtarchiv Köln. 45. (1959.) 17. Geuenich, Dieter: Was sind eigentlich „Stadtbücher"? Versuch einer Definition. In: Friedhelm Debus (Hrsg.) Stadtbücher als namenkundliche Quellen (Abhandlungen der Geistes- ind Sozialwissenschaftlichen Klasse/Akademie der Wissenschaften und der Literatur 7.) Stuttgart 2000. 31-43. Kluge, Reinhard: Das Stadtbuch als onomastische Quelle. Entstehung, Funktion und Stand der Erfassung in den neuen Bundesländern. In: Uo. 31—43. 4 Winterberg, H: Gerichtsbücher: HRG I. 1543-1544. 5 Solymosi László: Anyanyelv és oklevéladás a középkori Magyarországon. A Troyes-ban elhangzott előadás (2003) szerkesztett szövege. (Kézirat)