Bírósági Könyv 1423-1531; A sorozat, 2. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2005)

A soproni bírósági könyv nyelve (Németh János)

változatokra vagy változatcsoportokra) a csekély számú és rövid bejegyzések (reverzálisok) elemzéséből nem állapíthatunk meg. A szűk interpretációs lehetőségek is megengedik azonban, hogy egyéni nyelvhasználatot tételezzünk fel — a reverzálisok esetében konkrét személyekhez rendelve —, legalább a grafémika szintjén.

8 Joggal várhatjuk, hogy a GB a reverzálisok terjedelmét lényegesen meghaladó főszövegében 1. szintén kimutathatunk olyan különbségeket és hasonlóságokat cikkelyek, illetve cikkelycsoportok között, melyek vélhetően a szerzők azonosságából, illetve különbségéből adódnak.

9 Ezek a jellemzők a reverzális okhoz hasonlóan várhatóan tipikus betűhasználatok, az általánostól szignifikánsan eltérő grafémikus lexémaírások (pl. Hdnwurg az 529/1. sz. reverzálisban), illetve újabb, a reverzáüsokban elő nem forduló típusok (pl. szóhasználat). 2. Várhatjuk továbbá, hogy a GB főszövegében kimutathatók a feltételezett egyéni nyelvhasználat sajátosságain túlmutató nyelwáltozási tendenciák (melyek mindazonáltal csak a GB mint szöveg kereteiben értelmezhetők). A GB tartalmaz tipikusan formális szövegeket kisebb variációs valószínűséggel és változatos tartalmú (előzőeknél általában lényegesen hosszabb) szövegeket nagyobb variációs valószínűséggel. Előbbiek íngadanok tulajdonjogát érintő bejegyzések, illetve perbehívások feljegyzései és jellemzően a GB első harmadában fordulnak elő. Utóbbiak t.k. periratok, ítéletek, jegyzőkönyvek. Nem célom itt elvégezni a GB teljes grafémikai elemzését, a cikkelyeket feltételezett kezekhez rendelve. Az összehasonlítható adatok szóródása miatt kétséges az is, teljes grafémikai elemzés elvégezhető-e. Ehelyett néhány inkább grafémikai jellegű, a cikkelyek csoportosítását érintő megjegyzés után bizonyos parametrikus realizációk eloszlását vizsgálom, melyek inkább utal(hat)nak a szerzők közti beszélt nyelvi, illetve az írott nyelv használatának magabiztosságát érintő különbségekre. Világosan rokonítható a GB 18., 24., 26., 28., 31-34., 36-38. cikkelye, az abszolút és relatív szókezdő pozícióban úfn. <k> helyén megjelenő <ch> alapján. Ez az írásmód elüt a GB többi részében szokásostól (<k>, <kh>), s mindössze két cikkelyben jelenik meg ezután abszolút szókezdő pozícióban következetesen: a 69. és 574. cikkelyekben (melyek egyéb jegyek alapján is más kéztől származnak, mint az őket körülvevő cikkelyek). A <ch-> írásmód így következetesen csak a 15. század első felében van jelen

10 (Az 574. cikkelyt 1441-1455. között jegyezték be.). Úfn. /k/ (<k>, <ck>) megfelelői szó8 Az persze, hogy egy bejegyző valamit készen vesz át előképéből, még nem jelenti azt, hogy e tulajdonság irreleváns a kor nyelve szempontjából, s a GB további részében éppúgy vizsgálandó, mint a kimutathatóan egyénre (is) jellemző grafémika. A szókapcsolatokról mint paraméterekről van szó, amelyeket a reverzálisok bizonyos csoportjai egyformán realizálnak. A GB-ban tehát a szókapcsolatok is kitüntetett figyelemmel vizsgálandók. 9 Természetesen a nyelvi különbséget csak cikkelyek/cikkelycsoportok között állapíthatjuk meg és nem cikkelyekhez/cikkelycsoportokhoz vélhetően hozzárendelhető szerzők valós írásbeli nyelvhasználata között. Már csak azért sem, mert nem bizonyíthatjuk a segédhipotézist, miszerint a cikkelyek közötti jellemzően következetes nyelvi különbség a szerzők különbségéből adódik. A GB nyelvészeti és történeti vizsgálatainál is figyelembe kell venni, hogy a cikkelybeosztás mesterséges, alapja a bejegyzések időpontja, ld. még a 4. lábjegyzetet. Az azonos cikkelyben közölt bejegyzések határait üres sorok beiktatásával jeleztük. 10 E szóródással egybevág Wiesinger (2003b: 2978) megállapítása, aki szerint az ausztriai írásbeliség (mégpedig a nyomtatványok) a 15. században feladja a bajor-kfn. Affrikáta [kx] meglétére utaló <ch keh kh ckh> írásmódokat, vö. még Reichmann / Wegera 1993: 101.