Bírósági Könyv 1423-1531; A sorozat, 2. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2005)

A városkönyvek és a soproni Gerichtsbuch (Blazovich László)

golás révén hozzájuthatott.

65 Erre találunk példát az 1451. március 31-én bejegyzett esetben, amely szerint a tanács úgy rendelkezett, hogy Konrad Ernst adóssága fejében előbb Köphel bécsújhelyi zsidó kapja meg a Padernben lévő szőlőt. Utóbb, miután az adósságát a szőlő használatából származó jövedelemmel megkapta, azt át kellett adnia Hans Kannsdorffer osztrák pincemesternek és bécsi tanácsosnak, valamint Wennczlab Rotenperger bécsi polgárnak.

66 Feltehetően ugyancsak hasonló módon jutott Hosszú Muschel (Lang Muschel) zsidó 1466-ban ingadanok birtokába.

67 Hans Trünkel hagyatékából három zsidó (Nachem bécsújhelyi, Hendel és az említett Muschel soproni) részesedtek 1464-ben.

68 A zsidók zálogügyekhez kapcsolódása elvezet bennünket a kötelmi joghoz, amely jogághoz végeredményben a szerződések tartoznak. Mivel a középkorban a mai hitelélet formái nem alakultak ki, a hitelszerzés elfogadott formája a zálog volt. Elterjedtségére jellemző, hogy számos bejegyzésben találkozhatunk vele.

69 A már említett járadék-üggyel ugyancsak találkozhatunk. Ebbe a pénzügyi műveletbe a papok is bekapcsolódtak.

70 A tanács továbbá számos, a kereskedők között létrejött ügyletben, amelyekben vita keletkezett a felek között, hozott döntést.

71 Eljárásjogi elemek szintén bőségesen kerülnek elő a Gerichtsbuchból az idézéstől a bizonyításon át az ítélet meghozataláig. Azt is megtudjuk, hogy a bíróság hétfőn, szerdán és pénteken ülésezett. Most — mivel az eljárásjogi elemek Sopronban hasonlóak más városokéhoz — mégsem csak erről szólunk, hanem a fellebbezésekről. Mindenekelőtt egy, a tárnokszékhez eljutott peres ügyről emlékezünk meg.

72 1466. augusztus 16-án a tanács olyan ítéletet hozott, amelyet a felperes a tárnokszékhez fellebbezett, és amelyet latin nyelvű ítéledevelében, a tanács tett át a tárnokmesterhez; az ítéledevelet bemásolták a Gerichtsbuchba is. Mivel ehelyütt nincs elegendő terünk a peranyag részletes kifejtésére, csak a per magját ismertetjük. Lienhart Ainweig egykori bíró első felesége, Margaret korábban férjére örökített vagyonát lányuk halála után a férfi végrendeletében második feleségére, Annára hagyta. Ulreich Puhel özvegye, feltehetően Margaret anyja már 1463-ban megtámadta a hagyaték ügyét. Keresetét a tanács elutasította, mert Margaret, mivel vagyona osztályon esett át, és kellő oklevelekkel rendelkezett, szabadon végrendelkezhetett. 1466-ban a feleségét, Barbarát, azaz Margaret testvérét képviselő Lassla von Gemaren nyújtott be keresetet az ügyben. A bíróság ennek sem adott helyt arra hivatkozva, hogy osztály után került Margaret kezébe a vagyon, és arról törvényes keretek között, a törvényeknek megfelelően rendelkezett, ugyanis vagyonáról szabadon jogában állt dönteni. Ezt a Schwabenspiegel, a Budai jogkönyv és a tárnokjogi cikkelyek is lehetővé teszik az asszonyok számára,

73 és ezen elv érvényesült a soproni szokásjogban is. Az elhunyt feleség — az örök65 Budai jogkönyv 96. o. és 191. sz. 60 GB. 91. sz. 67 GB. 289. sz. 68 GB. 267. sz. 69 GB. 120, 183, 188, 196, 266, 285. sz. és passim. 70 GB. 120, 183, 188, 226. sz. és passim. 71 GB. 295, 296, 298, 303, 304, 324. sz. és passim. 72 GB. 84, 312. sz. 73 Schwabenspiegel Langform M. Tractavit Karl August Eckhardt. 1971. Scientia Verlag Aalen. Bibliotheca Rerum Historicarum. Studia Juris Suevici II. Landrecht 76. sz.; Budai jogkönyv 397.