Bírósági Könyv 1423-1531; A sorozat, 2. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2005)
A városkönyvek és a soproni Gerichtsbuch (Blazovich László)
gyerekei felnőve át tudják venni azt. Kikötötték továbbá, hogy az asszony tartozik jámbor életet élni. 48 A középkori városok lakossága nem homogén jogi viszonyok között élt. A polgárok és a lakosság 25-30 százalékát kitevő cselédség és napszámosok mellett laktak a városban nemesek, azok szolgálatában álló személyek, hivatalnokok, esetieg katonák — akiknek jogállását a szolgaiad jog (Dienstrecht) írta le —, valamint a cselédek különböző csoportjai, akikre a feudális jobbágy-földesúri viszonyokat szabályozó uradalmi jog (Hofrecht) vonatkozott. E rétegek közül a nemesség jelent meg a Gerichtsbuchban. 1470-ben Wilhelm Mischullinger soproni ispán és városkapitány perelt felesége, Paul Hager és felesége, Elisabeth leánya, Susanne nevében Konrad Moser és felesége, Margarethe, szintén Elisabeth asszony leányával szemben, akire anyja az okleveleket és az összes ingadanát hagyta. A keletkezett jogvitában, Susanne öröksége ügyében a bíró, Hanns Joachim azzal hárította el az ítélkezés feladatát magától, hogy Paul Hager felesége, Elisabeth nemes asszony volt, nem is lakott Sopronban, ezért nem illetékes ítélkezni, és érvényben hagyja az eddigi állapotot. 49 1474ben ugyancsak Konrád Moser feleségének ügye került a bíróság elé, ugyanis Abraham bécsújhelyi zsidó 70 fontdénár értékű adóslevél ügyében perelte. Mivel az ügyben nemesi birtokról volt szó, a tanács illetékesség hiányában nem tárgyalta a keresetet. 50 A tanács a fennálló jogszokás alapján helyesen járt el. A tulajdon-, család és öröklési jog területéről az adás-vételek mellett leginkább az öröklési jog területéhez kapcsolható bejegyzéseket találunk. Mint ismeretes, a városi polgárság életében már a középkor során háttérbe szorult a nagycsalád és a rokonság szerepe a kiscsaláddal szemben. A házasfelek gyakran előforduló korai halála, a gyerektelen házasságok, valamint az árvák és özvegyek jelentős száma következtében a rokonság szerepe a vagyon- és öröklési jogban ennek ellenére továbbra is jelentős maradt. Ezt mutatja, hogy a testvérek és rokonok a tanácsnál bejelentették igényüket egy-egy örökségre vagy örökség részére, amellyel jogigényüket legalizálták, hivatalossá tették. 51 Az igényt évenként kötelesek voltak megújítani, amint ezt például Simon halász felesége és örököstársai tették Sigmund Seuberlich özvegye, Dorothea két házára nézve. Az egyikből egy negyed-, a másikból egy nyolcad részre jelentették be igényüket 1470-ben. Végül jogigényükről 1473-ban lemondtak. 52 Az örökségre bejelentett igényben utódlásnak volt helye, amint ezt a Matthias Dürnitzer örökébe lépő Andreas Pöckin (Andreas Pöck neje) tette Achatz Unger ingaüanára nézve. Pöckin — bár nem mondja el forrásunk — Dürnitzernek, aki több éven át jelentette be igényét a vagyonra, a lánya lehetett. 53 A gyám ugyancsak tartozott gyámoltjai jogait oltalmazni, amint ezt Gilig Mutgeb tette 1449 és 1453 között, amikor több ingadanra jelentette be mostohafiai jogigényét. 54 A gyámokat, legalábbis azokat, akiket a tanács jelölt ki, ellenőrizték. Simon Rötel 1463-ban és 1464-ben is elszámolt Niklas Felber árvájának vagyonáról, és ugyanezt tette Peter Pruckner 48 GB. 403. sz. 49 GB. 374. sz. 50 GB. 405. sz. 51 A jogigény bejelentésére 1. GB. 98, 100, 101, 109, 110, 112, 118, 121, 126, 135, 159, 174, 177, 263, 265, 392-394, 445-448. sz. 52 GB. 391-394. sz. 53 GB. 446-448. sz. 54 GB. 83, 101, 112. sz.
