Bírósági Könyv 1423-1531; A sorozat, 2. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2005)
A városkönyvek és a soproni Gerichtsbuch (Blazovich László)
A leendő polgárnak más feltételek mellett a városban ingadannal kellett rendelkeznie. Ha nem bírt vele, ígéretet volt köteles tenni annak vásárlására, amint ez egy 1469-es és egy 1471-es bejegyzésből kiderül. 29 Az új polgárért egy soproni kezességet tartozott vállalni. 1469-ben egy hónapnyi időt adtak a tulajdon vásárlására, amikor a hat új polgár közül négy magyar volt. A polgárjog elnyerésének körülményei összecsengenek a budai jogkönyv 66. artikulusában foglaltakkal. 30 A polgárjog megszerzése előjogok birtoklását jelentette, és kötelességek teljesítésével járt együtt. Alapját mindkettőnek a városi ingadan jelentette. Sopronban az ingatlan után az adón felül városi közmunkát {robat, robait) és őrzési feladatokat tartozott a polgár vállalni, amint Jacob Resch oltárigazgató 1475-ben tett ígéretéből kiderül. O, mivel a szolgáltatások alól a város felmentette, élete végéig vállalta az előkapui toronyban elhelyezett óra gondviselését. 31 A szőlőhegyeken és dűlőkben lévő kutak karbantartása szintén városi feladatnak számított. 1423-ban Peter Strobel vállalta a Stain (auf den Stain) dűlőben lévő kút karbantartását, és a költségekre az ott lévő birtokát kötötte le. 32 A dűlőbeli kutak a szőlők munkaigényes művelését végzők számára nagy jelentőséggel rendelkeztek. Vizüket föld alatti erek táplálták, ezért tisztításuk, elhomokosodásuk megakadályozása a város közössége számára létfontosságú volt. A kereskedelem szabályozását a tisztességtelen verseny kiiktatása céljából minden város tanácsa szívügyének tekintette. Úgy vélték, mindenki éljen meg a saját munkájából, haszonhoz ügyeskedéssel, mások kihasználása által ne jusson. A városi jogkönyvek, oklevelek erre nézve számos artikulust tartalmaznak. 33 A Gerichtsbuchban három példát látunk erre. 1453-ban és 1466-ban meghatározták azok számát, akik kenyeret árusíthattak, 1441 és 1463 között pedig a halárusítás rendjét írták le. 34 Az előbbiek között csak asszonyokat találunk. Őket mutelpekhynntiek, illetőleg müteipekemek nevezi a bejegyzés készítője. Az elnevezés tehát Sopronban a kenyérsütő asszonyokat jelentette, amivel újabb adatot nyertünk a 'Müttelpeck' szó jelentésének tisztázásához. 35 A halárusításban, annak szervezésében a halmester jutott jelentős szerephez. A kézművességnél maradva a soproni céhek és egyletek közül négy bukkan fel a forrásban. A szabók céhszabályainak bevezetőjéből kiderül, hogy 1477-ben a jegyző és a tanács a hiteleshelyi és peres ügyek jegyzőkönyvénél szélesebb értelemben fogta fel a Gerichtsbuch jelentését, ugyanis a céh és a tanács fontosnak tartotta, hogy oda a céhsza58. (2001) 350—354. Uő.: Polgárnak lenni. A polgárjog megszerzésének elvei és gyakorlata a középkori Sopronban. Sajtó alatt. 29 GB. 526, 569. sz. 30 Das Ofner Stadtrecht. Eine deutschsprachige Rechtssammlung des 15. Jahrhunderts aus Ungarn. Hrsg. von Karl Mollay. Bp. 1959. Magyar fordítása: Blazovich László — Schmidt József: Buda város jogkönyve I—II. Szeged 2001. Szegedi Középkortörténeü Könyvtár 17. (a továbbiakban Budai jogkönyv) 32, 66. sz. A korabeli, ezen belül a soproni városi társadalomra 1. Szende Katalin: Otthon a városban. Társadalom és anyagi kultúra a középkori Sopronban, Pozsonyban és Eperjesen. Bp. 2004. (Társadalom- és Művelődéstörténeti Tanulmányok 32.) 80—118. (a továbbiakban: Szende 2004). 31 GB. 412. sz. A háborús időben végzett őrségre vö. Budai jogkönyv 238, 243. sz. 32 GB. 570. sz. 33 Budai jogkönyv 85. o. 34 GB. 107, 573, 574. sz. 35 A müttel peck-re 1. Budai jogkönyv 145—146. sz és uo. 4. jegyz.
