Első telekkönyv 1480-1553; A sorozat, 1. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 1993)

BEVEZETÉS

Mindkét Pócsi utcát egy-egy kapuval zárták le. A Kis Pócsi utcát két évvel az említett kápolna felépítése után már a Szent Lénárd-kapu (Sannd Licnharts tor 1/5:332) zárja le, amelyet azonban általában Pócsi kapuként (1515: potschator Feljegyzési könyv 163.lap) emlegetnek, s amelyet a Pócsi utca kapujához hasonlóan, 1884-ben bontottak le. A Pócsi utca végében a Magyar kapu (1486: vngrer tor Telekkönyv 592.sz.) állt, amelyet gyakran szintén Pócsi kapunak neveztek. A Pócsi utcában nyilvános kút volt (1528: Stainprun Számadáskönyv 92.1ap). A Boldogasszony sort az Ezüst utcánál meg kellett szakítani, mivel egyenes folytatása a már említett Nagy tóba vezetett volna. A Pócsi utcából azonban dél felől meg lehetett kerülni a Nagy tavat; vö. 1498: „von dem tarn im graben an der Lanngenzcyll (11/5:90). Itt volt a Hosszú sor, amelynek ma három utca, a Móricz (Domonkos) utca, a Széchenyi tér déli oldala és a II.Rákóczi Ferenc utca felel meg. Ez a valóban hosszú sor hosszas fejlődés eredménye volt: a mai Széchenyi tér déli oldalának megfelelő szakasz bizonyára a legfiatalabb, a legrégibb a mai II.Rákóczi Ferenc utcának megfelelő szakasz, amely eredetileg Lövér utca (1427: an der Lebergassen 11/1:37) volt, mivel a Lövérekbe (1390: lebärn 1/1:230), a város magyarlakta részébe (1304: „de vico Luer de suburbio Supruniensi, cives de Luer" SoprVmOkl. I, 65) vezetett, amely a várossáemelés (1277) előtt a magyar határőrök települése (1265: terra Luer) volt (vö. még ómagyar luer, azaz lüér, lövér 'lövész'). A Lövér utcából a Hátulsó utca (1410: in der Hindergassen 11/2:303) ágazik ki, amely ugyancsak a Nagy tó megkerülésével az első fertály Gabonaterével teremti meg az összeköttetést. Ezzel bezárult a kör a külváros körül. E topográfiai vázlatot még számos, ma még ismeretlen részlettel lehet majd kiegészíteni, így pl. a negyedik fertályban az Egyessor (1424: Aynczcil 11/2:336), a harmadik fertályban a Fudruck (1436: Fudruchk 11/3:57) stb. 4. A város határa a telekkönyvben gazdagon képviselt. Sopron 1950 előtti határára nézve ld. Heimler Károly: Sopron topográfiája. Sopron, 1936. 29-32. és a térképmellékletet; a dűlőnevek német nyelvjárási alakját lásd Maár Gizella: A soproni szőllőművelés és szókincse. Bp., 1943. 10-11. A német részben a telekkönyvben előforduló 114 határrész (dülő) történeti adatait közöljük, különös tekintettel a határ majdani rekonstruálására, a határrészek nevének etimológiájára. Soproni tapasztalat szerint topográfiai elnevezések keletkezésük után általában két nemzedéknyi (50-60 év) szájhagyományozás után kerülnek feljegyzésre, ezért a XIV. századi állapotokra is engednek következtetni. A művelési ágak (rét, szántó, szőlő) megnevezése a határ XIV-XV-XVI. századi térképének megrajzolásánál hasznosítható. A határrészek magyar nevei (Pócsa, Egered, Lövér, Udvarnok, Szárhalom) a XIII. századra nézve szolgálnak felvilágosítással. A kiadás bevezetése ehhez kíván segítséget nyújtani. Vö. még Holl, Imre: Sopron (Odenburg) in Mittelalter. Acta Arch. Hung. 31 (1979), 105-145.