Első telekkönyv 1480-1553; A sorozat, 1. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 1993)

BEVEZETÉS

A hetedik kéz ismeretlen (1521-1525). A további adatokat lásd a német részben. A nyolcadik kéz ismeretlen (1522). A további adatokat lásd a német részben. A kilencedik kéz Auer Jakab nótáriusé (1525-1534). A további adatokat lásd a német részben. A tizedik kéz ismeretlen (1534). A további adatokat lásd a német részben. A tizenegyedik kéz Rosenkranz Farkas nótáriusé (1534-1550). A további adatokat lásd a német részben. A tizenkettedik kéz Gaspitz Gergely nótáriusé (1551-). A további adatokat lásd a német részben. 3. A már 1340-ben háromszoros falgyűrűvel, majd bástyákkal és árokkal körülvett belvárosnak két kapuja volt: északon az Előkapu, délkeleten a Magyarország felé néző Hátsókapu. Mindegyik kapuból csapóhíd vezetett a külvárosba, ill. Ausztriába, Magyarország belsejébe. Az Előkapu (1409: zu dem vordem tor) a várostorony (1409: in vordem türm; 1453: zu dem statthuern 11/6:29, 30; 1/4:26) alján volt. Az Előkapu, ill. a várostorony volt a város topográfiai középpontja, az a bázis, amely után a házak, sőt a dűlőkben a szántók, szőlők, rétek topográfiai meghatározása igazodott. Már 1379-ben is itt kezdték meg a házak összeírását, amely a belvárosnak ún. külső, a városfalra támaszkodó házsora mentén folytatódott, ezután következett az ún. belső házsor, végül, a város magjában a Zsidók utcája. Ez a sorrend figyelhető meg a későbbi összeírásokban is, az adós, vagyon-, mustra-, gabonadézsma- és bordézsmajegyzékekben, úgy hogy 1379-től kezdve minden egyes ház tulajdonosát, lakóit meg lehetett állapítani. Mivel még nem voltak házszámok, csak utca- meg térnevek, eladásnál, akár ház, szántó, szőlő vagy rét esetében, mindig megnevezték mindkét szomszédot: először a „felsőt", azaz az összeírás iránya szerint a várostoronyhoz közelebb esőt, azután az „alsót", azaz a várostoronyhoz képest távolabbit. Minden egyes összeírás a külső házsor első három nagy házával (a mai városháza helyén) kezdődik. A harmadik ház eredetileg a férfiágon 1403-ban kihalt nemesi Dágiak (németül: Agendorfer) tulajdonában volt, akiknek ősük, Péter comes, Sopron vár várnagya volt, de 1278-ban felségárulás miatt lefejezték. 1496-ban a város közönsége vásárolta meg és végleges városházának rendezte be: a polgármester, a városbíró és a belső tanács 1497. január 13-án ünnepélyesen vonultak be az immár harmadik városházába, amint erről a telekkönyv első lapján olvasható bejegyzés tanúskodik (1892/93-ban a másik két házzal együtt lerombolták és helyükre építették a mai városházát). Ez a harmadik ház sarokház volt, déli fala kis térre, tekintett. E déli oldalhoz hússzéket (1439,1448: fleischpanckh 11/1:62,69), továbbá a tömlöcöt (1427: fachstuben 11/2:383; vö. fachen 'elfog') építették. Utóbbit megnagyobbították (1524: fachhauß 11/5:424), a hússzéket a többi 13 hússzékkel együtt a Sópiacra telepítették. A négyszögletes kis teret (1440: im Winckel 11/3:250) az említett déli oldalon kívül még három kis ház, valamint egy nagy ház (ma: Szt. György u. l.sz.) határolta. A kis téren piaci árusok (1394: „fragner, der hüner fürt oder ander ding" 11/1:9) és kofák (1429: „Mertt fragnerynn" 11/2:405) szárnyast és zöldséget árultak, ezért az árusoktól kapta a nevét (1499: Fragenmarkh Telekkönyv 218.sz.). A Szt. György utca nevét a Szent György-kápolna (ma: a Szt. György-templom főhajója) után kapta, amelyet id. Schmuckenpfennig János és tettestársai id. Schmuckenpfennig János telkén (1379: „Item Hans smuckhenphennig I haus" 1/1:183) engesztelésül Büki János nemes 1368. évi, valamint Undi Mihály és Wolfhart nemesek 1392. évi megöléséért 1398-ig építettek fel. Két nemzedék múlva már meg is jelenik az utcanév (1453: