"Magyarok maradtunk" 1921-1996; Konferencia a soproni népszavazásról (Sopron, 1996. december 12.) - A Soproni Szemle kiadványai. (Sopron, 1997)

ORMOS MÁRIA: Sopron a nagypolitikában (előadás)

Ez volt az oka annak, hogy az Ausztriának megítélt terület átadására csak a békeszerződés ratifikálása után került sor. Ebben az időben viszont a nagyhatalmi politikában már új szelek fújtak. Az Egyesült Államok, az ügy élharcosa kivált az európai politikából, és a konferencia által felállított Nagykövetek Tanácsának nem volt amerikai tagja. A francia politika viszont 1918 és 1921 között ugyancsak tekervényes utat tett meg, és ez idő szerint még mindig nem merevedett meg teljesen. Az 1920-as Paléologue-kísérlet megbukott ugyan, de a magyarországi francia befolyás lehetőségéről még nem mondtak le teljesen. Ez azt eredményezte, hogy mind a budapesti fömegbízott, Maurice Lucien Fouchet, mind maga a külügyminisztérium kereste az olyan kisebb juttatások lehetőségét, amilyenek ugyankkor Franciaország dunai-balkáni barátait nem háborítják fel. Ezek között ott állt az engedmény lehetősége a nyugati magyar megyékkel kapcsolatban. A Quai d'Orsay azonban az ódiumot nem akarta magára vállalni. Ezért, amikor Teleki Pál 1921 júniusában Párizsban járt, a külügyminisztérium illetékes vezetőjétől annyit hallhatott, hogy egy magyar-osztrák megegyezést e kérdésről a francia kormány nemcsak nem ellenezne, de támogatna. A beszélgetésről készített jegyzőkönyvet kiegészítette Emmanuel Peretti de la Rocca feljegyzése, ami arról vallott, hogy a francia külügyminisztérium két legyet akart ütni egy csapással: a Magyarországnak teendő kisebb engedménnyel egyúttal meg akarta büntetni a renitenskedő Ausztriát, ahol ebben az időben heves Anschluss izgatás folyt. A szöveg így szólt: „Az ember valóban felteheti a kérdést, hogy az ausztriai csatlakozási tüntetésekkel kapcsolatban nem lenne-e helyénvaló azt a javaslatot tenni a Nagykövetek Tanácsának: jelezze az osztrák kormánynak, hogy a szerződés végrehajtását a megyék ügyében csak akkor reklamálhatja, ha saját maga is végrehajtja azt..." Ezek után nincs csodálkozni való azon, hogy miután a magyar külügyminiszter, Bánffy Miklós július 15-én átnyújtott a budapesti olasz követnek egy jegyzéket arról, hogy Sopron és környéke megtartása esetén a magyar kormány a terület egész többi részét békésen átadná Ausztriának, őt néhány nap múlva (valószínűleg 21-én) nemhivatalosan Peretti fogadta és azt tanácsolta neki, hogy feltétlenül keresse fel a párrizsi olasz nagykövetet, Lelio Bonin Longarét. Mivel a nagykövetet nem találta meg, Bánffy levélben kérte a segítségét almoz, hogy a megegyezés Ausztriával a terület átadása előtt létrejöhessen, mivel megoldhatatlannak tűnik - írta -, hogy az átadás után Magyarország visszakaphassa a terület egy részét.