"Magyarok maradtunk" 1921-1996; Konferencia a soproni népszavazásról (Sopron, 1996. december 12.) - A Soproni Szemle kiadványai. (Sopron, 1997)

ORMOS MÁRIA: Sopron a nagypolitikában (előadás)

Ormos Mária: Sopron a nagypolitikában z úgynevezett „nyugati magyar megyék", a későbbi Burgenland, és benne Sopron ügye két ízben szerepelt a nagypolitikában. Először 1919-ben, midőn a kérdés egyáltalán felmerült és a békekonferencia által elintézést nyert, majd 1921 augusztus - december folyamán, mikor is az Ausztriával és Magyarországgal megkötött békeszerződésektől eltérően, azokat revidiálva a győztes hatalmak lehetővé tették, hogy Sopronban és környékén népszavazás döntsön e zóna hovatartozásáról. Az elhatározás gyakorlatilag Sopron és környéke visszacsatolását jelentette Magyarországhoz, mert a kérdésben érintett résztvevők a népszavazás kimenetelével előre tisztában voltak - csakúgy egyébként, mint Klagenfurt esetében. Sopron sorsának alakulása magyar szempontból önmagában véve is fontos volt, mert eggyel csökkenthétté az elcsatolásra ítélt határközeli városok számát, de az ügy jelentőségét tovább növelte, hogy precedenst jelentett a békeszerződésnek a győztes hatalmak egyetértésével történő revíziója szempontjából. Kérdésünk tehát kettős: mi indokolta eredetileg, hogy a békekonferencia - teljesen szokatlanul - hozzányúljon egy olyan határhoz, amelynek megváltoztatásával az egyik vesztes államot preferálta egy másik vesztessel szemben, illetve mi idézte elő. hogy az eredeti döntést a Nagykövetek Tanácsa felülvizsgálja és Magyarországnak engedményt tegyen? A szövetséges és társult hatalmak egyike sem rendelkezett előzetes tervezettel, de még elképzeléssel sem Ausztria és Magyarország viszonyának háború utáni alakulásáról. Egyetlen hatalom sem fogalmazott meg olyan követelményt vagy elvárást, hogy e két államnak szét kellene válnia, következésképpen az osztrákmagyar határral sem foglalkozott senki. Ez a kérdés fel sem merült. Mi több, a békekonferencia már javában ülésezett, midőn a nyugati magyar megyékről első ízben egyáltalán szó esett. Technikai oldalról nézve e kérdést, a dolog a következőképpen alakult: A. C. Coolidge, az amerikai békedelegáció tagja 1919 elején hosszabb ideig Ausztriában tartózkodott és utazásokat tett a Duna-medencében. Járt Magyarországon is, ahol tárgyalópartnerei a jelek szerint nem gyakoroltak rá nagy benyomást, Bécsben ezzel szemben megértéssel hallgatott meg bizonyos érveket német anya-