"Magyarok maradtunk" 1921-1996; Konferencia a soproni népszavazásról (Sopron, 1996. december 12.) - A Soproni Szemle kiadványai. (Sopron, 1997)

HORVÁTH ZOLTÁN: Civitas Fidelissima (Új Velencétől a soproni népszavazás magyar sikeréig) (előadás)

nyelvű városi vezetőknek. A német ajkú soproni és a magyar falvak családjai között állandó volt a gyermekcsere, a magyar, illetve a német nyelv tanulásának könnyítése végett. így volt ez több évszázadon át: Lackner Kristóf Csepregen, Thirring Gusztáv Beleden tanult magyar szót. A német anyanyelvű, illetve két nyelvű lakosság magyar haza iránti szeretete azonban nem XIX. századi eredetű. Az 1921. évi népszavazás magyar sikere több mint négyszáz évnyi időben gyökeredzik. Az 1500-as évek végétől ugyanis a német anyanyelvű lakosságnak az állampatrióta ún. hungarus szemlélete korunkig fennmaradt.

80 Lackner Kristóf (1571-1631) már „hungarus" gondolkodású egyén volt. Eszmevilágában összekapcsolódott a város és az ország. A haza fogalmán belül is kiemelt helyen gondolt városára. Lackner személyében testesült meg századokon át az eszményi soproni nagyember. A későbbi korok embereinek hiteles megméretési mércéje: a haza és a város érdekének minden más érdek fölé helyezése. Ez a soproni lokálpatriotizmus lényege. Lacknert követte Dobner Nándor, majd Vághy (Wagner) Xavér Ferenc, aki az 1836. évi országgyűlésen vallotta, „hogy nem áll, hogy a városokban nincs nemzeti szellem, annak is, aki nem beszél magyarul, magyar lehet a szíve. Ausztria határán németül is kell beszélni." Sopron német ajkú lakossága a XVII-XVIII. században az evangélikus vallás szabad gyakorlása miatt ragaszkodott a rendi Magyarországhoz. A szabad királyi város önkormányzati jogával 1848-ig háborítatlanul élhetett és attól éppen a Bach-korszak fosztotta meg. Az osztrák városok önkormányzati jogát az abszolút császári hatalom a XVIII. században felszámolta, a magyar városoké 1848-ig megmaradt. A nemzeti mozgalom idején, 1861-ben a németajkú lakosság ragaszkodását Magyarországhoz azzal is kifejezte, hogy az üzletekben felvásárolta a nemzeti szalagot. A város és hazaszeretet együtt jár az anyagi áldozatvállalással is. Példaként említem meg napjainkban a Káspár testvéreket, akiknek gyűjtések és saját költségvállalása eredményeként a Deák teret három nagy költőnk szobra is díszíti. Káspár Teréz és Hermina az 1712-ben polgárjogot nyert Hochholczer Mátyás szűcs leszármazottai. Anyjuk neve: Buchhaas Teréz. Ok német anyanyelvűek, illetve mindkét nyelvet beszélők, szívükben magyarok: soproniak. A két nyelvű, illetve a német anyanyelvű lakosságnak elévülhetetlen érdeme, hogy évszázadokon át a nyugati kultúrát befogadta és továbbadta. 80 Mollay Károly: Többnyelvűség a középkori Sopronban. Soproni Szemle, 1967. 155. és Kovács József László: Lackner Kristóf és kora (1571-1631). Sopron, 1972. 105.