Turbuly Éva: Sopron vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái II. 1595-1608. (Sopron, 2002)

Történeti bevezető

vetően gyakran képviselte az özvegy és a gyermek Nádasdy Pál érdekeit a közgyűléseken. Szalay Gábor (1595-1601) és Vághy György (1601-1617) elődeikkel ellentétben a kisbirtokosok alsó rétegébe tartoztak. A jegyzőkönyv tanúsága szerint Nádasdy mellett az alispánok kisebb hatáskörrel rendelkeztek, mint általában, egyszemélyi irányítása a megyei igazgatás egészére rányomta bélyegét. Hirtelen halálát követően szabályrendeletek sora bővítette az alispáni hatáskört - az új főispán kinevezéséig. Az adóügyek intézése bonyolult és időszakonként változó volt. A királyi adók beszedését a Pozsonyi Magyar Kamara által kinevezett királyi rovásadószedő (dicator), végezte, aki Sopronban általában megyebeli nemes volt. Segítőjével együtt, aki többnyire egy esküdt, vagy alszolgabíró, a portánként behajtott adó után kiállított kötelezvények száma szerint részesült a beszedett összegből. Emellett a megyék minden egyes rendkívüli kiadás esetén statútumban határozták meg, hogy az adott célra (jegyző fizetése, országgyűlési követek költségei, rendkívüli adó, insurrectio költségei, végváraknak adandó segély stb.) portánként, majd 1598 és 1604 között házanként mekkora összeget kell behajtani. A behajtással alkalmanként bíztak meg különböző személyeket (perceptor), akik a fizetésüket ugyancsak a behajtott összeg után kiállított elszámoló cédulák után kapták meg. Sopron megyében a tárgyalt időszakban az adók nagyobb részét az alispán, vagy embere, a vicegerens, néhány alkalommal a szolgabírák szedték be. A fenti rendszer áttekinthetetlen volt, a gyakori elszámoltatás ellenére is visszaélésekre adott módot. Ezek kiküszöbölésére választottak a századfordulón föadószedőt/főpénztárnokot (generalis perceptor) a pénzügyek összefogására és irányítására. Sopronban 1604. december 13-án határoztak arról, hogy főadószedőt választanak 25 forint éves fizetéssel. A jegyző (nótárius) fogadott tisztviselő volt. Elvárták tőle az írott latinban való jártasságot, a jogi ismereteket. Többségük litterátus volt, részesült valamiféle képzésben. Tanultságiak, nyelvtudásuk miatt gyakran választották őket