Tóth Péter: Sopron vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái I. 1579-1589. (Sopron, 1994)
Regeszták
418. (I. 71-72.) Deák János Tata (Tatha) possessio lakosainak a nevében és személyében a következőket terjesztette a törvényszék elé Ostffy Mihály ellen: a Pünkösd ünnepe előtt való csütörtökön (május 11-én) a nevezett Ostffy Mihály maga mellé véve szervitorait és jobbágyait, tizenhetedmagával Sárkány (Sarkán) possessióba hajtotta a mondott Tata possessio határából az ottani lakosok szarvasmarháinak a csordáját és három egymás utáni napon kérészül ott tartotta az éhségtől gyötört állatokat. Sőt, mindezzel meg sem elégedvén, Ostffy Tamás jobbágyai: Nagy Ambrus, Farkas Gergely és Fazék János, valamint Ostffy Mihály jobbágya: Hegedűs (Hegedes) János — akik valamennyien Sárkány possessióban laknak — a Pünkösd ünnepét követő kedden (május 16-án) Szil (Szyl) oppidum határából a község szarvasmarháit Sárkányba hajtották és öt napon keresztül maguknál tartották azokat. 86 Kelemen deák Ostffy Tamásnak és Ostffy Mihálynak, valamint Gilethffy (Geletthfy) Györgynek a személyében előadja, hogy a mondott szarvasmarhák sok kárt okoztak Sárkány possessio vetéseiben és ezért kellett azokat behajtani. Követeli továbbá, hogy a törvényszék küldjön ki szolgabírót és esküdtet a helyszíni szemle elvégzésére; végül pedig azt is mondja, hogy a nevezettek nem tartoznának törvényes idézés nélkül válaszolni. — És a dolog így is van. Bagóch Ágoston az alispán úr személyében a következőket adta elő Ostffy Tamás és Ostffy Mihály, valamint Gilethffy György 87 ellen: az Úrnapja előtt való pénteken (május 19-én) az alispán úr helyettese, Vághy György által azt követelte Sárkány possessio bírájától, Szabó Mátétól — aki egyébiránt Sárándy László jobbágya —, hogy az előbb írt szarvasmarhákat, azaz hét darab igavonó ökröt, mint kárból behajtott állatokat a szokásos teher alatt adja a kezéhez. A nevezett bíró azonban megtagadta, hogy a törvény kezébe bocsássa a mondott ökröket. - Kelemen deák a törvényszék által kiadott prokurátort valló levéllel Ostffy Tamás és Ostffy Mihály személyében, a szepesi káptalan által kiadott prokurátort valló levéllel pedig Gilethffy György személyében azt a választ adta, hogy nem az alispán helyettesének, hanem a szolgabírónak kellett volna eljárnia ebben a végrehajtásban. A törvényszék úgy foglalt állást, hogy a helyettes az alispán úr nevében követelhette az állatoknak a kezéhez adását. Ostffy Tamás, Ostffy Mihály és Gilethffy György prokurátora azt mondja, hogy a földesurakat, nem pedig a jobbágyaikat kellett volna ebben az ügyben megkeresni. — A felperes fél erre azt a választ adta, hogy pontosan a jobbágyoktól kellett követelni a mondott szarvasmarhákat: ha ugyanis az elhajtás során nem ismerték a földesuraik akaratát, akkor a visszaadásról is nekik kellett gondoskodniuk; ha pedig azt mondja valaki, hogy a jobbágyok földesuraik tudta nélkül nem adhatták volna vissza az állatokat, abból az következnék, hogy az ő parancsukra tartották vissza a mondott ökröket — ebben az esetben tehát ellenük is ítéletet lehet kérni.
