Tóth Péter: Sopron vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái I. 1579-1589. (Sopron, 1994)
Regeszták
házastársa — azt az Agyagos possessióban fekvő két jobbágyhelyet, amelyet a nevezett asszony 100 tallér összegért adott neki zálogba olyan feltétel alatt, hogy tíz éven belül nem válthatók vissza. — Ezután Bornemissza Garázda Katalin személyében a vármegye közönsége által kiadott prokurátort valló levéllel ismét zálogba adta ugyanazt a két jobbágytelket ugyancsak 100 tallér zálogösszegért Kisfaludy (Kysffalwdy) Balázsnak, ezúttal azonban olyan feltétel alatt, hogy a nevezett asszony bármikor visszaválthatja a telkeket, ha ugyanolyan pénznemben le tudja tenni a fent írt összeget. 845. (I. 169.) Csempész (Chempesz) Zeke János személyében a következőket terjesztette elő Jurisith (Jwrissit) Potenciána asszony, néhai Ághy Miklós özvegye ellen: a nevezett asszony magánál tartja a felperes fél Ambrus nevű, bizonyos bérért egy esztendőre felfogadott, de aztán elszökött § 199 szervitorat. Ányos prokurátor a következőket válaszolta a felperes fél előterjesztésre: ez az Ambrus nevű ember Potenciána asszony zsellére, aki Szoporon lakott és földesasszonyának a tudta nélkül költözött Zeke János birtokára. Mivel pedig ezt Potenciána asszony nem tűrhette el, a nevezett zsellért Mesterházy Boldizsár szolgabíró által visszahozatta. — A felperes erre így válaszolt: ez az Ambrus sohasem lakott zsellérként a maga házában, hanem más házában lakó zsellérként töltött el ott valamennyi időt. A törvényszék az ügyben a következő határozatot hozta: a felek a következő törvényszéki ülés előtti vasárnapon Szoporon bizonyítsák állításaikat a szolgabíró és esküdtje előtt. — Mivel a felperes fél az alperes esküjére bocsájtotta az ügyet, az alperes a következő törvényszéki ülésen köteles lesz esküt tenni. Ugyanezen a napon az alperes eltiltotta a pert. 846. (I. 169.) Mesterházy Anna asszony, néhai Mesterházy György özvegye a férje meggyilkolása ügyében folytatott per költségeinek a megtérítése címén felvett 25 forintot Nádasdy úr jobbágyaitól, s nyugtát is adott a számukra. 847. (I. 170.) Mesterházy Boldizsár szolgabíró a következőket jelentette a törvényszék színe előtt: a Húsvét ünnepe előtti harmadik vasárnapon (március 13-án) Sajtoskál (Saitoskal) oppidumban Szentlászlay István nevében átadta Kemény Andrásnak azt a 14 forintot és 33 dénárt kitevő összeget, amely a nevezettek között a törvényszék előtt megkötött megállapodás szerint járt neki, s így a per menete Szentlászlay István kezébe került. 848. (I. 170.) Damonyay Péter eltiltja Röjtök (Reytek) possessio birtokosait attól, hogy birtokrészeiket, szántóföldjeiket és rétjeiket zálog címén vagy örök jogon külső birtokosoknak és idegeneknek adják el, mivel ő maga is kész volna megvásárolni ezeket a jószágokat.
