Tóth Péter: Sopron vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái I. 1579-1589. (Sopron, 1994)
Regeszták
Potyondy Farkas a következőképpen válaszol az előterjesztésre: ő nem azért vette fel a 32 forintot Potyondy Pétertől, hogy ezért az összegért zálogba adja, vagy örök jogon elidegenítse neki a mondott szántóföldeket, hanem csak kölcsön kapta az összeget Potyondy Pétretői, aki jóakarattal viseltetik iránta. Egyébként pedig tiszteletben kívánja tartani az örökösödési jogot és semmit sem akar az ellen cselekedni. 746. (I. 149-150.) Tatay István és Laky Mihály szolgabírák a következő jelentést terjesztették a törvényszék elé: az előző napon elmentek Farad (Frad) helyszínére, hogy elbúcsúztassák Zolthay István két jobbágyát — akik közül az egyik, Takács Péter 173 Hosszútóthy (Hozzwtoty) János jószágaira, a másik, Pintér (Pynther) Orbán pedig Török (Therek) István úr (magnificus) birtokaira akar költözni, amely birtokok ugyancsak Faradon fekszenek —; Zoltay István nevében azonban a képviselője azt terjesztette elő, hogy a nevezett jobbágyok nem költözhetnek el, mivel a falu bírája előtt le volt téve a terragium, Zoltay István pedig ott kell, hogy birtokolja a jobbágyot, ahol a terragiumot le kellett tenni. A szolgabíró és az esküdt úgy ítélte meg, hogy a terragiumot törvényesen le lehetett tenni a község bírája előtt. A továbbiakban Zoltay István képviselője a következőket terjesztette elő Pintér Orbán ellen: a nevezett jobbágy nagy mértékben vágta földesura erdőjét, a kivágott fát pedig oda szállította, ahová költözni akar — tudniillik Török 174 Istvánhoz — és ezzel 50 forint nagyságú kárt okozott. — A jobbágy tagadta, hogy bármennyi fát is elszállított volna és állította, hogy eladta azt Zoltay Istvánnak, mint a költözése előtti földesurának a korcsmáltatott borok árában. — A szolgabíró és az esküdt úgy ítélkezett, hogy Pintér Orbán tegyen esküt egyedül a maga személyében állításainak a bizonyítására. Zoltay István képviselője ezután Takács Péter ellen a következőket adta elő: a nevezett jobbágy ugyancsak módfelett sok fát vágott ki földesurának a kárára, s a kivágott fa most is a földön hever és pusztul. Ráadásul ezen hiányosság következtében egyetlen más jobbágy sem akar beszállni abba a házba, amelyből Takács Péter most ki akar költözni. — Mivel Takács Péter nem tagadta, de nem is fogadta el a vádat, ezért a szolgabíró és az esküdt úgy határozott, hogy Zoltay István tegyen esküt kárának a nagyságára. Az ügyben csupán a kárt illetően történt fellebbezés; ennek során a felpereseket, tudniillik Török (Terek) és Hosszútóthy (Hoztoty) urakat Andreasith Mátyás képviselte, az alperest pedig Deák János. Mindkét prokurátor rendelkezett a vármegye által kiadott prokurátort valló levéllel. A törvényszék pedig a szolgabíró és az esküdt ítéletét abban a részében, amely a fellebbezéssel kapcsolatos, a következőkkel egészítette ki: egy szolgabíró és esküdt tartozzék kimenni annak az erdőnek a helyszínére, ahol a fakivágás történt, s ott összehíva a bírákat és a szomszédokat, becsüljék fel, mennyi kárt okozott Zoltay Istvánnak
