Dominkovits Péter: Adalékok és források a soproni evangélikus városvezető és szellemi elit 17 - 18. századi társadalomtörténeti kutatásához, végrendeletek (Sopron, 2018)

Dominkovits Péter-D. Szakács Anita: Adatok és szempontok a 16-18. századi soproni evangélikus városvezető és szellemi elit történetének kutatásához, végrendeletek

11.) Amikor Sopron lett a dunántúli evangélikus vallásgyakorlat egyik központja. A felekezeti küzdelmek eredménye: a soproni evangélikus fatemplom felépítése. Konfliktusokkal teli út a felekezeti jogokat is biztosító, az évszázad egyik legjelentősebb diétájaként is számon tartott 1681. évi soproni országgyűlésig (1674-1681).

Eggenberg fejedelemasszony (a magyar terminológiában hercegnő) halálát követően a mai Templom utcában az ún. Schubert ház biztosított lehetőséget az evangélikus istentiszteletek gyakorlására, amelynek az udvarán állt a korábban említett fatemplom. Az első fatemplom még 1676-ban tűzvész martaléka lett, a második fatemplom 1677-től 1722-ig biztosított lehetőséget az evangélikus egyházi élet lebonyolítására. 1722-1782 között egy kőtemplom szolgált a gyülekezeti élet helyszínét. A mai templom 1782-1783 során épült meg.

A jelenlegi egyháztörténeti feldolgozottság szintjén a fentiek szerint periodizál- ható Sopron evangélikus gyülekezetének, lakosságának a története, a 18. századi szakaszolást majd az elkövetkező alapkutatások után lehet hasonlóképpen megtenni.

Egy kis historiográfia helyett: A soproni végrendelet kutatásról

A soproni végrendeletek kutatása és közzéadása már a 20. század során országosan is mintaként szolgálhatott a hazai történetkutatásban. Ezt a folyamatot a város egykori főlevéltárnoka, Házi Jenő indította el, aki 1930 és 1931 folyamán egyedülálló városi okmánytárában 313 db, 1390-1524 közötti középkori soproni testamentumot publikált. Ugyanakkor ezen egyedi forrásbázis elemzése több mint egy generációt követően vette kezdetét, és e munka Szende Katalin nevéhez fűződik. О valószínűsíthetően a hazai végrendelet kutatásban nemzetközi szinten is a legjelentősebb eredményeket érte el. Az 1980-as évek végén, 1990-es évek elején még e forrástípust az anyagi kultúra, helyi társadalom vizsgálata szemszögéből elemezte. A levéltári forrásokat a tárgytörténet, a régészet dokumentumaival (feltárt városi hulladékgödrök tárgyi emlékei) vetette össze. A soproni források adatait a szerző, egyes résztanulmányaiban, pl. egy kiválasztott társadalmi/foglalkozási csoport tekintetében specializálta és mélyítette el. Interdiszciplináris módszertanával a soproni iparosok végakaratait is elemezte. Minthogy e forrástípus alapján egyház- és mentalitástörténeti témákat vett vizsgálat alá, ez által a soproni testálok utolsó akaratának egyháztörténeti tanulságait dolgozta fel. Már forráskutatása, forrás elemzése kezdetén más városok, elsősorban a tárgyidőszakban Sopronnal mind a gazdaság, mind a helyi társadalmak összekapcsolódása terén szoros rokoni, családi kapcsolatok kialakulásával jellemezhető Pozsony egykorú társadalmának az analógiás bevonását hajtotta végre.32

32 A kutatások összegző munkája: Szende Katalin: Otthon a városban. Társadalom és anyagi kultúra a középkori Sopronban, Pozsonyban és Eperjesen. Bp. 2004.

32