Dominkovits Péter: Adalékok és források a soproni evangélikus városvezető és szellemi elit 17 - 18. századi társadalomtörténeti kutatásához, végrendeletek (Sopron, 2018)
Szála Erzsébet: Protestantizmus Nyugat-Magyarországon a 16-17. században
Kőszeg a Nyugat-Dunántúlnak kicsi, ám kulturális szempontból jelentős városa sokáig el volt szakítva az országtól, ugyanis II. Ulászló 1491-ben öt másik településsel együtt átengedte Ausztriának, és Kőszeget csak 1649-ben csatolták vissza Magyarországhoz, és akkor lett szabad királyi várossá. Az evangélikus Széchy család patrónusi tevékenysége alatt vallásszabadságot élveztek a város magyar és német ajkú lakosai. A Szent Jakab templomban felváltva tartották az istentiszteleteket. Az 1591-es csep- regi kollokvium idején már helvét irányt képviselő reformátusok is voltak Kőszeg városában, lelkészük Beythe István püspök volt. Beythe István (1532-1612) egyházi író, botanikus Héderváron, Szakolcán, Alsólendván, majd Sárváron tanított, 1574- től a soproniak magyar papja, majd Németújváron (ma: Güssing, A.) a Batthyányak udvari papja. A Sopron-Vas vármegyei kerület püspökévé választotta 1585-ben. Számos agenda, katekizmus szerzője, énekeskönyvet is szerkesztett. A kor egyházi irodalmának jelentős műve az „Igaz mentség” című munkája 1597-ben jelent meg. A Batthyány udvar támogatásával Magyarországon tartózkodó neves botanikust, Carolus Clusiust elkísérte növénygyűjtő kőrútjaira, s annak segítőjeként részt vett az első latin-magyar növényszótár összeállításában is (Stirpium nomenclator, 1583). Ez a világ első kézikönyv jellegű növénynév-katalógusa. Fia, Beythe András (1564- 1599) református egyházi író, botanikus, a Batthyányak udvari papja, Batthyány Ferenc nevelője, aki fő művében több száz növényt ismertet: „Fives könyv”19 (1595). Pápa városában az oktatás már 1531-től reformátori szellemben folyt. Ekkor a város földesura Thurzó Elek volt. Thurzó után enyingi Török Bálint lett a város földesura, s az ő idején dolgozott a városban a „magyar Luther” Dévai Bíró Mátyás, az énekes reformátor Sztárai Mihály és a vándornyomdászból lett püspök, Huszár Gál. Huszár Gál fia, Dávid lelkészi és nyomdászi működése után a helvét hitvallás lett az uralkodó a városban. A két protestáns felekezet egymás közötti vitái, a református Kanizsai Pálffy János és Patay István, valamint az evangélikus Lethenyei István és Zvoranics Mihály munkái, vitairatai határozták meg a város szellemi és hitéletét. Az 1630-as években már híres volt a pápai kollégium oktatása. Az akkori református főiskola diákjai elsősorban a Dunántúlról rekrutálódtak, s továbbtanulásuk esetén főleg Wittenberg felé vették az irányt. Már a 17. században jelentős könyvtára alakult ki, amelyben az első könyvtörténeti dokumentum 1619-ből való. Körmend az Erdődyek majd a Batthyányak vára, városa protestáns, majd a 17. század közepén már katolikus patrónusok irányítása alatt állt. Körmenden protestáns főiskola működött Dragonus Gáspár irányítása alatt. Dragonus könyve 1591-ben Monyorókeréken Manlius János nyomdájában jelent meg, amelyet kezdő lelkipásztorok és teológiát tanulók számára írt „Speculum theologorum et condonatorum” címmel. A németújvári Batthyányak vendégszeretetét élvezte Carolus Clusius, a jeles poli19 Művelődéstörténeti Lexikon. Bp. 2003. 372-373. p. Az evangélikus felekezet elterjedése Nyugat-Dunántúlon 24
