Dominkovits Péter: Adalékok és források a soproni evangélikus városvezető és szellemi elit 17 - 18. századi társadalomtörténeti kutatásához, végrendeletek (Sopron, 2018)
Szála Erzsébet: Protestantizmus Nyugat-Magyarországon a 16-17. században
A soproni reformáció-ellenes inkvizíció fellépése után kilenc évvel, 1533-ban megkezdődött a soproni diákok kirajzása Wittenbergbe. Wirth Mihály, Ratt Jakab, Schreiner János, Rosenkrantz Károly mind Philipp Melanchthon tanítványai voltak. 1553-ban Sopronban tartották az országgyűlést. A rendek a király reformációellenes támadásait visszautasították, nem voltak hajlandóak további korlátozó intézkedések - így a cenzúra - bevezetésére. A várost súlyos megtorlásokkal fenyegették, s ez közelebb hozta egymáshoz Sopron német és magyar ajkú polgárait. A polgárság a magyar protestáns főrendektől, a Nádasdyaktól, a Zrínyiektől, a Batthyányaktól, és persze a megyéktől is remélt és kapott segítséget, hogy ellenállhasson az üldöztetéseknek. A vidéken élő lelkészek és protestáns községek a jómódú Sopron városától kértek támogatást. Sopronban a német gyülekezet mellett magyar gyülekezet is létezett. A túlnyomórészt német nyelvű polgárság természetesnek tartotta, hogy a soproni magyaroknak magyarul hirdessék az evangéliumot. Ezért a város magyar papokat és tanítókat hívott meg és fizetett. 1551 és 1565 között Sopronban magyar nyelvű prédikátorként szolgált Szeremlyényi Mihály, aki 1544-ben Nagykanizsa várának és valószínűleg városának is papja volt. Payr Sándor egyháztörténész őt tartja Sopron első protestáns lelkészének. 1555-ben létrejött az augsburgi vallásbéke. Ettől kezdődően Sopron az újrake- resztelőket (anabaptistákat) is a falai közé fogadta. Támogatta a környéken történő letelepedésüket is, noha a vallásbéke tulajdonképpen rájuk nem is vonatkozott. Sop- ronkeresztúron (ma: Deutschkreutz, A), Sárvárott, Lékán (ma: Lockenhaus, A,) dolgoztak ácsként, asztalosként, fazekasként, üvegesként. 1557-ben újjáépült és újraszerveződött a latin iskola, a későbbi evangélikus líceum, amely 1553-ban kikerült a katolikus egyház közvetlen felügyelete alól. Az újjászervezés az után történt, hogy az egyik első soproni diák, Michael Wirth visszatért wittenbergi egyetemjárásából. Utazásának és tartózkodási költségeinek elszámolása a reformáció kori Magyarország legrégibb pedagógiai dokumentuma. Az iskola és tanterve a város protestáns szellemiségét tükrözte. A reformáció ugyanis nem csupán vallási megújulási mozgalom volt, hanem tanulási reformmozgalom is. Ezt a soproni iskolát kizárólag a polgárság tartotta fenn, a főnemesség támogatása nélkül. A kezdeti időktől a polgárság javára működött és polgári intézmény maradt. Az 1557-es évben a városban még nem létezett külön evangélikus és külön katolikus gyülekezet, így Sopron ezzel az iskola alapítással is bizonyította a reformáció szellemiségéhez való tartozását. A tanulással és tanítással Luther több írásában is foglalkozott. Véleménye szerint az általános műveltség terjesztése és az ehhez szükséges magasabb színvonalú oktatás szervezése a világi felsőbbség kötelessége, minthogy az egész társadalom javát szolgálja. Az 1529-ben írt Nagy kátéban a negyedik parancsolat magyarázatában foglalkozik a neveléssel és a tanítással, amely az egész 18
