Dominkovits Péter - Kelemen István (szerk.): A Széchenyi család nagycenki levéltárának iratai 1678-1944 (Sopron, 2017)

Kelemen István: A Széchenyi család nagycenki levéltárának története

István a kiscenki kastélyban rendezte be otthonát. A birtokok tényleges birtokba adására 1815. április 1-jén került sor. Atyjuk halála után, 1821-ben a három hitbizomány közül sorshúzás útján az ivánit Pál, a felsősegesdit Lajos, a pölöskeit István kapta meg. István 1833-ban eladta a csokonyai uradalmat Lajosnak, a tarnócait jószágot pedig Pálnak. 1835-ban Zákányt és Gyékényest értékesítette. 1854-ben ugyanakkor megvásárolta Kehidát Deák Ferenctől (1803- 1876), 1858-ban pedig Festetics Taszilótól (1813-1883) a sági [ma Simaság] uradalmat, sági és pusztacsaládi birtokrészekkel.27

Széchenyi István apja halála után, 1820-ban lett a kastély ura. Vélhetően ekkor már egy kisebb levéltárat is megörökölt az épületben. A fivéreivel kötött osztályos egyezség nyomán birtokába jutott jószágok igazgatása, ügyeik intézése során keletkezett iratok tovább növelték az archívum állagát. Lunkányi (Liebenberg) jószágigazgató egyik, 1826. évi levelében megemlítette „a czenki levéltári helyiség vasajtaját és ablakait’.28 István az 1830-as évek elejétől Hild Ferdi- nánd soproni építésszel átépíttette és modernizáltatta a kastélyt. A nyugati oldalon, a főépületre merőleges új, emeletes lakószárnyban kapott helyet a grófi lakosztállyal együtt a könyvtár és a levéltár is.

A Sopronban őrzött családi-nemzetségi levéltár iratanyagába 1814/15 után is kerültek be - igaz, az előző időszakhoz kisebb számban - István birtokaira és jobbágyaira vonatkozó iratok. Ennek az lehetett az oka, hogy a nagyobb jelentőséggel bíró dokumentumok esetében fontosnak tartották, hogy azokat (vagy belőlük egy példányt) a nemzetségi archívumban is megőrizzék. Azt sem zárhatjuk ki, hogy bizonyos időszakok elteltével minden lényegesebb, de a mindennapi ügyintézéshez már szükségtelen iratot idővel át kívántak helyezni a központi levéltárba.

István idősebbik fia, Béla (1837-1918) idejében a cenki levéltár iratanyaga tovább bővült, a legtöbb iratanyag ebből az időszakból származik. 1871-ben Paur Iván levéltáros a soproni nemzetségi levéltárból helyszűke miatt Széchenyi István több iratát átküldte a cenki levéltárba. 1877. október-novemberben ezeket az iratokat - Tasner Géza rendelkezésére (mint apja, Antal tulajdonát) - átvette az MTA kiküldött bizottsága. 1878 januárjában azután Széchenyi Béla atyjának további, a cenki levéltárban őrzött iratait engedte át az Akadémia részére. 1880 augusztusában ismét két láda iratot küldött Budapestre, melyek közül a családi birtokügyekre vonatkozó iratokat később visszaküldték Cenkre.29

27 Széchényi Viktor i. m. 108, 119, 131. Klempa Károly: Gróf Széchenyi István levelei gróf Festetics Taszilóhoz. In: SSz7 (1943/2) 115-118.

28 Bártfai Szabó László im. III. kötet, 1820-1920. Budapest, 1926. 51.

29 H. Boros Vilma i. m. 12, 31-33, 39. A soproni Storno család tulajdonába is kerültek Széchenyi-doku7