Csorba László: „Magyarország csillaga" Széchenyi István - 225 éve született a sopronnyéki kerület '48-as képviselője. Rövid pályakép (Sopron, 2017)
Politikai magány
végre csoportképző erővel szilárdult meg az egység a reformirányzatok között. A helyes politikai irányadást sikeres szervezőmunka követte, és az erőfeszítéseket hamarosan érdemi eredmény jutalmazta: az országos párt támogatásával az ellenzéki vezérmegye, Pest az 1847 őszén kezdődő új országgyűlésre követének választotta Kossuth Lajost. A kortársak valahogy mindnyájan megérezték, hogy korszakos jelentősége lesz ennek a diétának, így mindent megtettek a siker érdekében. Batthyány Lajos és Batthyány Kázmér grófok - utóbbi is az ellenzék egyik vezéregyénisége - az erkölcsi és politikai mellett komoly anyagi erővel is támogatták Kossuth győzelmét. Másfelől porondra szállt Széchenyi is, aki - mivel a magyarságot gyengének tartotta a birodalommal való konfliktusok vállalására, és emiatt végzetesnek hitte Kossuth és Batthyány Lajos „szakí- tásos” politikáját - az ő ellensúlyozásukra jelent meg mosoni követként az alsótáblán. Kiegyenlített erőviszonyok mellett indult a küzdelem, mert az adminisztrátorok hathatós közreműködése révén a konzervatív erők a valódi társadalmi támogatottsághoz képest jóval több követet küldhették a diétára. Ezért is helyezte Kossuth a viták során a hangsúlyt az adminisztrátori rendszer mint alkotmányos sérelem orvoslására, vagyis e rendszer megszüntetésére, felismerve, hogy minden további reform előfeltétele a birodalmi hatalmi viszonyok Magyarországra nézve kedvező átalakítása. Miközben a háttérben megkezdődött egyes reformkérdések tárgyalása is (örökváltság, ősiség eltörlése, háziadó és országos pénztár közös fizetése, fiumei vasút támogatása, városi reform stb.), mindvégig sikerült a viták homlokterében tartani az adminisztrátori sérelmek ügyét - ám ugyanebből a helyzetből súlyos feszültségek is fakadtak. Az ellenzék kompromisszumra hajló egyes tagjai sokallni kezdték Kossuth növekvő befolyását 77 96. Az országháza Pozsonyban
