Csorba László: „Magyarország csillaga" Széchenyi István - 225 éve született a sopronnyéki kerület '48-as képviselője. Rövid pályakép (Sopron, 2017)
A cenki plébános tanúságtétele
illető bal kezét élére állítva, bal szemöldöke alá szorítva helyezi és a pisztolynak csövét alájateszi és elsüti, a fenntartott bal kéz nem engedi a pisztoly billenését. S csakugyan halála után combján nyugvó bal kezének tenyere (Zselle székben ült) fekete volt a lőpornak füstjétől, jele, hogy a fentebbi módon cselekedett.” Minden körülmény arra utal, hogy valóban ezt a mintát követte Széchenyi István életének kioltásakor. Mindkét kezével fogta a pisztolyt: a jobbal az agyát, a ballal a cső végét. A ravaszt a fentiek szerint valóban a jobb kéz húzta meg, de a csövet a bal szorította a bal szemöldök alá - a boncolási jegyzőkönyv szerint pontosabban az orrnyeregnek a jobb szem felőli zugába. Amikor a becsapódó sörétadag szétrobbantotta a bal koponyafelet és lerepesztette a hátsó koponyafalat, a két kéz aláhullott a karosszékben ülő halott combjaira: a bal még a csövénél fogta a fegyvert és így akadályozva lezuhanását, a vele együtt mozgó jobb pedig még „visszafelé” markolta a pisztoly ravaszát és agyát. A leglényegesebb tény azonban a bal tenyér fekete puskaporos szenyezettsége, amit a pár nappal később a sajtóban közreadott boncolási jegyzőkönyv is egyértelműen megállapított. Kijelenthető, hogy eddig senki kutató nem állt elő akár a leghalványabban valószínűsíthető magyarázattal sem arra vonatkozóan, hogy ez miképp következhetett be, ha nem úgy, amiként fentebb Tolnay plébános úr az öngyilkosságot elmagyarázta. Viszota Gyula, a nagyszerű Széchenyi-kutató is - aki nem ismerte Tolnay csupán 1958-ban előkerülő tanúságtételét - csak arra gondolt, hogy a combon fekvő bal kézre lehulló, a lövéstől még forró pisztolycső bepiszkolta a tenyér bőrfelületét - de a boncolási jegyzőkönyv egyértel/29. To/noy plébános visszaemlékezése Széchenyi István haláláról 102
