Forradalmak sodrában; A Tanácsköztársaság Sopronban és Sopron vármegyében a kortársak szemével (1920-1921) (Sopron, 2014)
II. Jelentések - B. Gazdasági, pénzügyi, magánvállalati szféra
Források most általános lett és a szovjet rendszer a részére rég nyitva álló sír felé nagy lépéssel közelebb jutott. Megyei pénz kibocsátása. Bankoknál ezen helyzet oly kellemedenül éreztette hatását, hogy a bankok saját maguk voltak kénytelenek ezen leheteden állapoton segíteni, és az ú n. „szükségpénz” kibocsátását határozták el, amely a forgalomból teljesen eltűnt kékpénzt volt hivatva helyettesíteni. A helybeli piac öt intézete egyenlő arányban összesen Kforona] 6.500.000, - bocsátott forgalomba, 5, 10, és 50 Koronás címletekben. Ezen szükségpénz 1919 május hóban került forgalomba, és 1920. május 31-ig képezett forgalomképes váltópénzt. A közönség ezen szükségpénzt elég szimpatikusán fogadta, oly annyira, hogy az első emisszió, amely intézetenként, Kjorona] 600.0000,-re rúgott, nem mutatkozott elégségesnek és még egy emisszió volt szükség. Ezen második kibocsátás intézetenként Kjorona] 100.000, -bői állott, amelyet csakhamar egy harmadik és negyedik kibocsátás is követett. A bankok ezen akciója nagyon enyhítette az aprópénz hiányt, teljesen azonban nem tudta a pénzmizériát eliminálni, mert a pénz csak lokális jellegű lévén, más vármegyében nem bírt fizetési eszköz erejével. Betét és folyó számla bejelentés és igazolás. A Pénzügyi Népbiztosság 11. r^. rendelete. A Pénzügyi Népbiztosság egy rendeletet adott ki, amelynek értelmében minden betevő, avagy folyószámla betevő köteles volt 1919. május hó 31.-ig vagy személyesen, vág}' írásban betétjét bejelenteni és aláírásával az általa bevallott adatok helyességét elismerni. Az 1000,- Koronát meg nem haladó betéteknél, vagy folyószámláknál ezen személyazonosság igazolása nem volt szükséges. Az igazolásra külön-külön bejelentő lapok szolgáltak, amelyekből egy mintát a mellékletben csatoltunk,193 — s ezen lapok két példányban voltak kiállítandók. Egy példány elment a Pénzintézeti Központnak, egy példány pedig az intézetnél maradt. Amely betét a záros határidőig nem lett bejelentve, hacsak a tulajdonosa a bejelentés elmul<a>sztását utólag nem tudta kellőképen indokolni, a szovjet kormány részére lefoglalt betétet képezett, mely felett tulajdonosa már nem rendelkezhetett. Ezen betét és folyószámla igazolás óriási munkát rótt reánk, miután intézetünknél, mint a helybeli piac legrégibb intézeténél, jóval nagyobb a betét állomány, mint a többinél. Átutalások és térítések. A Forradalmi Kormányzótanács XII. s%. rendelete. Igen kényes volt a folyószámlák kezelése is. Ugyanis térítéseket egyik számláról a másikra, további intézkedésig, csakis számlák és egyéb okiratok alapján, amelyek a kommunizmus előtti tartozást igazolták, lehetett eszközölni. Ezen ügyek megvizsgálása nem ment mindig simán és könnyen, úgy hogy sokszor egy-egy térítésnél hosszadalmas utánjárás és levelezés volt szükséges. Szocializált üzemek. A szocializálva volt üzemek legnagyobb részének pénzszükségletét a pénzügyi megbízott helyetteseinek utasítására nekünk kellett fedezni. A megszavazott hitelt messze túlhaladó összeg<ek>ről volt szó, amelyeket azonban sajnos a kényszer folytán intézetünknek sajnos ki kellett fizetnie. Ezen szocializált üzemek között voltak olyanok is, a melyeknek megszavazott hitelük nem volt, és amelyekkel egyáltalán <soha> üzleti összeköttetésben nem állottunk, de dacára ennek minden szombaton óriási összegeket kellett munkabérekre és anyagbeszerzésre folyósítanunk. Ha sokszor ezen kifizetéseket mindenféle ürüggyel igyekeztünk elhárítani, nem lehetett kitérni az elől mégsem, mert rögtön vörös őrséggel fenyegetőztek. Nagy aggodalommal vártuk az ügyek további fejleményeit és aggodalmunk nem volt alaptalan, mert a kommunizmus bukása után a szocializálva volt üzemek tulajdonosai közül többen megtagadták ezen folyósított összegek visszafizetését, és 193 A MNL GyMSM SL-ában fennmaradt példányhoz nincs melléklet csatolva. 66
