Forradalmak sodrában; A Tanácsköztársaság Sopronban és Sopron vármegyében a kortársak szemével (1920-1921) (Sopron, 2014)
II. Jelentések - A. Hadügy
Források fegyveres erőszak alkalmazásától sem riadt volna vissza, ha tervük keresztülvitelében akadályba ütköztek volna. Tulajdonképpen a kb. 400, a párt kezében lévő fegyver és megfelelő lőszerével felfegyverzett munkásság képezte az úgynevezett Tanácsköztársaság kikiáltása után felállítandó munkássereg soproni első osztagát, melynek létezéséről alig sejtett valaki valamit. Ezen osztag létezése, melynek par[ancs]noka Horváth ? (keresztneve ismereden)114 akkori lakáshivatal-, később vádbiztos, egyébként nyomdászlegény volt, csak a nagycenki ellenforradalom115 kitörésekor vált nyilvánvalóvá, amikor is a munkásosztag mint elsőnek lépett fegyverbe a féltett proletárérdekek megvédésére. A munkássereg felállítása egyébként Sopron város és v[ár]m[egye] területén a legnagyobb akadályokba ütközött, és lanyhán folyt le, amennyiben a plakátszerű behívóparancsnak a lakosságnak nagyon is csekély százaléka tett eleget. A vöröshadseregben részben azok szolgáltak, akik a még Károlyi-kormány alatt szervezett, toborzott hadseregbe önkényt beléptek, s akiket a tanácsuralom kikiáltása ott ért s így automatice lettek a vöröshadsereg tagjai mindenféle megkérdezés nélkül, részben azok, kik a vörös tévelyeszméktől elragadtatva léptek oda be, (ezekből lettek a legjobb terroristák.); voltak viszont olyanok, kik munka- nélküliségükön óhajtottak a vörös hadseregbe való belépéssel önmagukon és tán nélkülöző családjukon segíteni; ezek voltak a vörös hadseregben a] legjámborabb s a mai szempontból tekintve a legmegbízhatóbb elemek, kik régi katonás jellegüket a fegyelmet nem ismerő és parancsnoki tekintélyt nem tűrő állapotok közepette tovább is megtartották. A város belrendje és nyugalma az ú. n. vörösőrséggé átvedlett volt városi rendőrségen kívül, kiket méltán illet a vörös eszmékkel szembeni dacosság miatt a „fehérőrség” elnevezés, épp ezen a mostoha sors által a vörös hadsereg karjaiba űzött megbízható katonákra voltak bazírozva. A városi rendőrségből alakult vörösőrség z[ászlóa]lj (—zlj.) par[ancs]noka dr. Farkas N.116 városi rendőrfőkapitány helyettes volt, ki mint közismeretes, az egész tisztikarával a vörösök által mint megbízhatatlan volt megbélyegezve. Több ízben hangzott el Kellner117 Sopron teljhatalmú biztosi szerepét bitorló zsidó, valamint Entsbruder [!] Dezső118 volt tartalékos] honvjed] főhadnagy, mint Sopron teljhatalmú biztosának szájából, hogy a megbízhatatlan rendőrséget le kell fegyverezni, amire azonban egyéb okokból, amelyre a rendőrség akkori vezetője adhat felvilágosítást, nem került sor. Tény az, hogy a rendőrség a vérbeli kommunistákban félelmet váltott ki. 114 Horváth Ödön nyomdász, a nyomdász szakszervezet elnöke, a Kellner Sándor által 1919. március 27-én kinevezett három tagú direktórium egyik tagja. További tagok: Berczeller Adolf, Bummer Károly. 115 1919. június 5-én kirobbant megmozdulás. A Sopron felé menetelő ellenforradalmárokat indult még aznap, Kópházánál felszámoltak. 116 Dr. Farkas Jenő városi rendőrfőkapitány-helyettes. A detektív testület 8 fős tagságára (Sp., 1919. márc. 29.): MNL GyMSM SL, Direktórium ir. 1. d. 308/919., Rendőrségi jelenléd íve: SM, HGy 85.327.5., 117 Kellner Sándor (1887 Tiszaeszlár—1919 Sopronkőhida) az első világháború kitöréséig a soproni Rötdg- Romwalter nyomdában volt segéd, 1913-tól a soproni nyomdász szakszervezet vezetőségi tagja, oroszországi hadifogoly, 1919-ben Sopron vármegye teljhatalmú kommunista népbiztosa, a soproni direktórium vezetője, a Nyugatmagyarországi Német Terület kormányzótanácsi biztosa, a központi munkástanács tagja. A kommün bukása után az országot déli irányba kívánta elhagyni, Letenyén, Zala megyében fogták el, Sopronba szállították. 1919. szeptember 4-én, börtönbe kísérés közben, a sopronkőhidai úton, a jelentés alapján szökési kísérlet közben lelőtték. Életútjára: Bors I960., Környei 1974. 24-25. 118 Entzbruder Dezső (1894 Sárvár-1919 Acsád) A sárvári hercegi iskola kántortanítója hét gyermeke közül a legidősebb. Tanító, marxista agitátor, a Tanácsköztársaság idején Sopron város és vármegye teljhatalmú katonai biztosa. A Tanácsköztársaság bukása után Ausztriába próbált menekülni, de Savanyukútnál elfogták, Sopronba szállítása során, a jelentés szerint szökési kísérlet miatt lelőtték. Kinevezésére: SVU, 1919. ápr. 12., 4., életútjára: Bors I960., Gerse-Rácz 1965., 48
