Pálffy Géza: A Szent Korona Sopronban; Nemzeti kincsünk soproni emlékhelyei (Sopron-Budapest, 2014)

Az első soproni királyné-koronázás - 1622. július 26.

25-én, Pozsonyban már II. Mátyás hitvese, Habsburg Anna (1585-1618) fejére is ő tette fel a felségjelvényt. A veszprémi püspök e szerepköre a középkori hagyományokat követte. Királyné-koronázási joga elsősorban azzal volt magyarázható, hogy a veszprémi egyházat az első magyar királyné, Bajor Gizella alapította, a veszprémi püspökök pedig hosszú időn át a királynék kancellárjai voltak.

1622 júliusában az egyházi rituálé vége felé, a Te Deum előtt nem hiányozhatott a szertartásnak a 16. századtól bevett gyakorlattá vált eleme sem: az esztergomi érsek a házi koronával megkoronázott királyné jobb kezébe adta a jogart, a baljába pedig az országalmát, azaz az igazság és az uralom szimbólumait.

A királyné-koronázás legfinomabb gesztusaiban még egy dologról rendkívül érzékletesen tanúskodott. Arról, hogy az 1622. nyári soproni országgyűlésen II. Ferdinánd és a magyar rendek között (mind a mellette kitartókat, mind a Bethlenhez csatlakozókat beleértve) meghatározó kiegyezés született. Noha ezt ugyancsak szinte teljesen elfeledte történeti köztudatunk, érdemes rögzíteni: 1608 után 1622. augusztus elején Sopronban újabb döntő kompromisszumrendszer jött létre a Habsburg-udvar és a magyar rendek között. Ez a rendek megerősödésével és új hatalomelosztással is együtt járt. (Minderről részleteseb52. Pázmány Péter esztergomi érsek (1616-1637)