Pálffy Géza: A Szent Korona Sopronban; Nemzeti kincsünk soproni emlékhelyei (Sopron-Budapest, 2014)
A Szent Korona másodszor Sopronban - 1622. július 11 - augusztus 8.
A Szent Korona másodszor Sopronban - 1622. július 11-augusztus 8. A Révay Péter műveiben „szent, angyali és apostoli korona ’’-ként emlegetett ereklye a koronaőr 1622. június 5-ei halálát követően is Kinchy András őrizete alatt maradt. Ekkor már a Vág-parti Trencsén városában, ahova Kassáról a királyi biztosokkal és a koronaőrrel április 5-én érkezett. Itt a koronázási jelvényeknek ugyancsak Kinchy maradt a legfőbb őre, míg azokat július 5-én II. Ferdinánd és a rendek biztosai - a másik koronaőr (1608-1625), Pálffy István jelenlétében - el nem szállították Sopronba, a május folyamán ott megnyílt országgyűlésre. A Bethlen hadjáratai miatt kialakult politikai-katonai helyzetben ugyanis ekkor nem Pozsonyban, hanem a dunántúli városban gyűltek össze a Magyar Királyság rendjei. Pálffy koronaőr június 12-én mindezekkel kapcsolatban az alábbiakat vetette papírra: „Kinchy András uram, az mint azelőtt is, hittel köteles volt, most is abban meg marad. ” Ám ugyanezen a napon maga a másodvárnagy is a következőket hangoztatta Thurzó Szaniszló nádornak, akit a soproni diétán a rendek június 3-án a legfőbb világi méltósággá választották: „a Szent Koronának gondviselésében és őrzésében, az mint ennek előtte is, minden vigyázással, szorgalmatossággal és serénységgel, vitézekkel együtt, akarok lenni. ” Kinchy és katonái kitartása megérte. A korona mintegy két és fél éves „országjárása” után hazatérhetett. Ám ekkor mégsem bevett őrzési helyére, a pozsonyi királyi várba szállították, hanem a Vág völgyén át, Nagyszombat és Pozsony érintésével Sopronba vitték. Az uralkodó és a rendek közös bizottságát Pyber János váradi püspök, Pálffy István régi és Apponyi Pál - az elhunyt 43. Thurzó Szaniszló nádor (1622-1625) 42. Révay Péter munkája a Szent Koronáról (Augsburg, 1613) 31
