H. Németh István - D. Szakács Anita: Johann Wohlmuth soproni polgármester naplója 1717-1737 (Sopron, 2014)
Németh János: A szövegkiadás elvei
Németh János A kiadás a rövidítéseket két pénzegység, a forint (fi.) és a dénár (den.) rövidítésének kivételével feloldja. Az azonos betűrövidítéseket (h.a. = hoc anno, illetve huius anno; cc = circa — körül —, illetve circiter — körülbelül) a szöveg értelmének megfelelően oldjuk fel. A betűhűség megvalósítása két ponton nem volt lehetséges (továbbá az s betű különböző változatai esetében a kiadási gyakorlattal egyezően nem volt cél): a z/tz betűalak, illetve a nagybetűk esetében. tz/z: Szóközi és szóvégi helyzetben néhány kivételtől eltekintve a kéziratban ugyanaz a betűalak áll, mely különbözik ugyan a szókezdő pozícióban állótól (ideértve a relatív szókezdetet is), azonban nem ismerhető fel benne a 17. században általános, s a 18. századi kortársaknál is rendkívül elterjedt tz ligatúra t-je. A betű két részből áll: egy kampósan induló, a középvonal tetejéről annak közepéig, vagy alsó harmadáig haladó, balra dőlő vonalból, mely az i-re hasonlít, valamint egy ahhoz — gyakran tolifelemelés nélkül — a középvonal alján kapcsolt, jobbra ferdén felhúzott vonallal induló, 3-as alakú részből. Ezen írásjelnek közös tulajdonsága a 18. század első felének soproni városi jegyzői1 által e pozíciókban írt z betűjével, hogy „száruk”, amennyiben van, a középzónában marad, s nem olvasható t-nek. A városi jegyzők azonban általában szár nélkül írják a z-t e pozíciókban is.2 Jelen kiadás a Wohlmuth által használt írásjelet tz-ként írja át, ezen átírás azonban csak annyit kíván jelenteni, hogy a mögötte álló írásjel alakja különbözik a z betűétől.3 Hogy maga az írásjel tz betűkapcsolatot — ahogy az e hangpozíciókban a 18. század első felének soproni nyomtatványaiban szerepel —, vagy z betűt jelöl, összehasonlító írástani vizsgálatok alapján lesz eldönthető. A kézirat nagybetűinek a kiadásban történő visszaadása kérdésénél figyelembe kell venni, hogy a 18. század német folyóírásában a kis- és nagybetűk a mainál kevesebb betű esetében különböznek alakjukban. Az ehelyett jellemző méretbeli különbség pedig az egyes szókezdeteknél lehet jól látható, de nem egyértelműen felismerhető is (utóbbi jellemző eset pl. a d-D, illetve a h-H betűk írásánál). Wohlmuth a főneveket és a címzések elemeit (pl. Seine Bischöflichen Gnaden) rendszerint nagybetűvel kezdi, de a jelölésben nem teljesen, illetve nem mindig egyértelműen megállapíthatóan következetes. A kézirati képet a nagybetűk tekintetében az átírásban ezért nem lehet egyértelműen Wohlmuth szándékának megfelelően visszaadni. A választásnál ezért a könnyebb olvashatóságot tartottuk szem előtt, s a kiadásban minden német főnevet, címzéselemet, valamint a német/kevertnyelvű szövegrészekben található latin címzéselemeket (pl. Inclytus) nagybetűvel kezdjük. Német főnévnek tekintettünk minden olyan latin és latin eredetű szót is, amely a kevertnyelvű szövegrészekben német determináns, vagy német elöljárószó után áll, de latin esetvégződést tartalmaz4 (pl. wie auch denen Creditoribus insgesamt ihre Praetensiones an Capital und Interessen, per realem assignationem auf ihre Grundstuck, 4. p.); a per-1 és in-1 e helyeken latin elöljárószónak tekintettük. Az említett esetekben a latin (eredetű) szó ugyan általában nem tekinthető teljesen a németbe átvettnek, 1 Georg Waxmann, Abraham Egidius Dobner, Christian Joseph Ernst; az összehasonlítás alapjául az általuk vezetett tanácsülési jegyzőkönyvek szolgáltak. 2 Vö. Németh J., 2012. 247,200. 3 Vö. pl. Gutzwiller, 1992. 381-488, különösen 441, 445. 4 E szavak közlési módjáról a legújabb hazai kiadási útmutatók nem szólnak (vö. a FONS 7. (2000) 1. számának tanulmányait), a Magyar Történelmi Társulat korábban mérvadó, 1919—1920-ban kiadott szabályzata pedig kisbetűs átírást ír elő: (Magyar Történelmi Társulat forráskiadási szabályzatai. 4. Részletes utasítás az újkori történeti források kiadására. Századok 53-54. (1919—1920), Melléklet, 17). Eljárásunknak elkerülhetetlen következménye, hogy amennyiben latin (eredetű) szavak a kéziratban laün és német szövegkörnyezetben egyaránt előfordulnak, a kiadásban a szövegkörnyezet függvényében eltérő írásmóddal szerepelnek. Ez a nagy-, és kisbetűs írásmód használatán kívül érvényes a j-i betűk megtartására, vagy a humanista latin írásmódhoz történő igazítására is, pl. das Jus (12. p.) vs. Propter ius venandi glaubte er (67. p.). 90
