H. Németh István - D. Szakács Anita: Johann Wohlmuth soproni polgármester naplója 1717-1737 (Sopron, 2014)
H. Németh István: A város szolgálatában Johann Wohlmuth pályafutásának várospolitikai tényezői
H. NÉMETH ISTVÁN A VÁROS SZOLGÁLATÁBAN. JOHANN WOHLMUTH PÁLYAFUTÁSÁNAK VÁROSPOLITIKAI TÉNYEZŐI (A 18. SZÁZAD ELSŐ HARMADA) Bevezetés Johann Wohlmuth 1712. december 9-én tette le a polgáresküt, majd 1714-ben belső tanácsosnak választották. Pályafutása nem rendelkezik nagy hullámvölgyekkel, hiszen élete végéig, 1741-ig tanácsos maradt, miközben 1730-1731-ben elnyerte a bírói, majd 1725-ben, illetve 1732-1733-ban a polgármesteri tisztet.1 Apjához méltón, aki a város kiemelkedő zenei életének egyik fontos alakja volt,2 élete végéig evangélikus felekezetét megtartotta, és képviselte Sopron városában az evangélikus értelmiségi városvezető elitet. Johann Wohlmuthnak azonban teljesen más jellegű problémákkal kellett szembenézni, mint apja kortársainak. Annak ellenére kijelenthetjük ezt, hogy azok a folyamatok, amelyek Wohlmuth tanácsosi működése során a város életét meghatározták, az általa is hozott döntések okai, a korábbi időszakban kezdtek megjelenni. Azok az új várospolitikai irányok, amelyek Johann Wohlmuth élete végén teljesedtek ki, éppen a könyvet lejegyző soproni tanácsos életének kezdetén jelentek meg, hiszen forrásaink szerint valamikor az 1670-es évek környékén születhetett. A város életében — mint ahogy más szabad királyi városban is — jelentős politikai változások mentek végbe. A korszak arra az időszakra esik, amikor a 17. század utolsó harmadától elkezdődő várospolitikai fordulat kiteljesedhetett. Azon túl, hogy a központi igazgatás katolikus többségű városvezetést kívánt látni a peculium regiumnak, azaz királyi tulajdonnak tekintett szabad királyi városokban, azokat — adóztatásuk, az állam bevételeinek növelése céljából — gazdasági szempontból is jóval szakszerűbbé, gazdálkodásukat átláthatóbbá, ellenőrizhetőbbé akarta tenni. Ennek érdekében a rekatolizáción túl a pénzügyi igazgatásnak a célja a jól képzett, jogi és közgazdasági ismeretekkel felvértezett vezetők kiválasztása is volt.3 Tanulmányukban ezért nem is a városi vezetők megválasztásával, hanem a városvezetőkre háruló feladatokkal kívánunk inkább foglalkozni. A Rákóczi-szabadságharcot követően a bécsi udvar és a magyarországi központi igazgatás törekvései immáron egy viszonylag békés, az ország belső területeit tekintve háborúmentes korszakban mehettek végbe. Az ország belső berendezkedését tekintve egyébként is hatalmas változásokon ment keresztül. Az oszmánok elleni visszafoglaló háborúkat, az ezzel egy időben zajló kuruc felkeléseket, valamint a Rákóczi-szabadságharcot lezáró 1712— 1715. évi országgyűlésen sorra születtek meg azok az intézkedések — a rendek és az uralkodó közötti kompromisszum jegyében is —, amelyek során valóban új, modern igazgatású állam jöhetett létre.4 Az intézkedések természetesen nem voltak öncélúak, hiszen az ország újjáépítésének a feladata állt az országgyűlés, valamint az itt létrehozott állandó bizottság előtt. A Csáky Imre kalocsai érsek elnökletével és Károlyi Sándor tevékeny részvételével megszületett reformterv, az ún. Systema politico-oeconomico-militare az ország minden lényeges 1 Házi, 1982. No. 11753. 2 Ferenczi, 2008. 3 Sopron kapcsán is lásd erről bővebben: Németh, 2007., ill. újabban Németh, 2009/b.; Németh 2012/a. A városi rekatolizációra lásd még: Mihalik, 2010.; Mihalik, 2012.; Kádár, 2011—2012. 4 Az országgyűlés menetére elsődlegesen a katolikus érdekeket tükröző forrás: Forgó, 2013. 7
