H. Németh István - D. Szakács Anita: Johann Wohlmuth soproni polgármester naplója 1717-1737 (Sopron, 2014)
H. Németh István: A város szolgálatában Johann Wohlmuth pályafutásának várospolitikai tényezői
H. Németh István azonnal valamilyen kifizetésre fordítani. Mindezek együtt nagy hatékonysággal szolgálták azt a célt, hogy a különféle bevételek és kiadások ellenőrizhető formában kerüljenek be és ki a városi házpénztárba, és a kamarás által készített számadásokhoz olyan specifikus számadások kerüljenek, megfelelően csatolt számlákkal együtt, ami a visszaéléseket és sikkasztásokat a lehető legkisebb mértékűre szorították vissza.105 Ezek tárolására és kezelésére is gondjuk volt a biztosoknak, mivel már 1716-ban javasolta Péterffy János Ferenc, hogy minél hamarabb építeni kell egy új helyiséget, ahová a jegyzőkönyveket és az összes városi iratot át kellett szállítani, valamint fel kellett venni egy jogászt, hogy együtt megfelelő rendben tudja kezelni azokat. A telekkönyv általános és kötelező jellegű bevezetése is ehhez az időszakhoz kapcsolódik, amit nem csupán a városban, hanem Sopron jobbágy falvaiban is alkalmazni kellett.106 A kamara a számadások pontos vezetését és ellenőrizhetőségét várta tehát el a városok vezetésétől, de nem elégedett meg csupán az ellenőrzéssel, hanem a kamarai biztosok jelentéseit alapul véve különböző javaslatokkal állt elő, hogy a városok bevételeit még inkább növelni lehessen. A szakszerűség egyik mutatója volt, hogy a különféle adókat objektív szempontok alapján, osztályokba sorolva kellett kivetni. A beszállásolásnál hasonlóképpen nem látásra felmérve kellett beosztani a katonákat, hanem pontosan lemérve (calculum arithmeticum), hogy a teherviselés egyenlő és meg nem támadható legyen, ami esedeg elége- dedenséget, illetve belső felzúdulást eredményezhetett a polgárok között.107 A hivatalszerűség jeleit láthatjuk abban a konkrét intézkedésben is, amelyik egységes alapelvek alapján táblázatokba rendezve kérte a városok elszámolásait, valamint a pénztárak kezelését. A kamarai biztosok ezen túlmenően is jövedelemnövelő javaslatokkal éltek. Egyrészt minden olyan igazgatási vagy gazdasági tevékenység után, ami után eddig nem kértek illetéket vagy adót, azon nyomban illetékkötelessé tették. Ezt a rendezettséget sugallja Péterffy János Ferenc rendelkezése, amelyben a városi kancellárián kérhető illetékek és díjak pontos szabályozását nyújtja. Sigray báró másfél évtizeddel később amellett, hogy az eddig a jegyző, a bíró vagy netán a polgármester zsebébe csúsztatott jövedelmeket a városhoz rendelte, a kamara által 44 pontba szedett jövedelemágak némelyikénél pontos intézkedéseket javasolt, hogy lehetne abból még több bevételt szerezni. Ide sorolhatjuk a magántulajdonban lévő vendégfogadók után szedett adók növelését, vagy akár a színészek, komédiások és lottósok fellépésének engedélyezése után szedendő adó bevezetését. Az adók és illetékek létrehozása vagy emelése mellett a biztosok számba vették, hogy a város beneficiumai hogyan hasznosíthatók jobban. Péterffy biztos a szántóföldek megnövelését tartotta fontosnak a katonaság ellátása miatt, valamint hogy a városban az árak ne nőjenek túl magasra. A városi erdők gazdálkodását szégyenletesnek találta, ahol a nagy mennyiségben összevágott fákat elegendő igásrobot híján nem tudták elszállítani, és azok az erdőben hevernek, ami egyrészt a fatolvaj- lást növelheti, másrészt tűzvész kitörését is okozta. Kelénpatakon és a város majorságánál egy fogadót és egy kocsmát javasolt létrehozni, mivel azok sokkal kényelmesebben elérhetők, a sziléziai fuvarosok és borkereskedők számára jobban használhatók.108 Sigray báró másfél évtizeddel később sokkal konkrétabban tárgyalta a városgazda kötelességeit, illetve az általa bevezetendő gazdasági intézkedéseket, amelyek a művelés alatt álló területek jobb kihasználásával járt volna együtt. A sörfőző, a vendégfogadók és a téglaégető működésével kapcsolatban is elsősorban olyan rendelkezéseket adott ki, amellyel ezek gazdaságosabban 11)5 MNL OL A 20 (Litt. cam. Hung.) 1733. No. 10., 1734. No. 4. Vö.: Nagy, 1971. 92. 106 MNL OL A 20 (Litt. cam. Hung.) 1716. No. 29. 107 Uo. 108 Uo. 30
