H. Németh István - D. Szakács Anita: Johann Wohlmuth soproni polgármester naplója 1717-1737 (Sopron, 2014)
H. Németh István: A város szolgálatában Johann Wohlmuth pályafutásának várospolitikai tényezői
suk biztosítása, illetve az adó befizetése volt.62 Mindezekkel összefüggésben a város gazdálkodásának javításával, a gazdálkodás modernizálásával, a város vezetői részére eddig juttatott kiváltságok, pénzben és természetben kapott járandóságuk, visszaéléseik csökkentésével vagy megszüntetésével igyekeztek növelni a város jövedelmeit, javítani a város lakosságának fizetőképességét. Ekkorra ugyanis már felismerték, hogy hiába követelnek több adót a városoktól, ha azok lakosai immáron valóban elérkeztek fizetőképességük határáig. A korai és később a felvilágosult abszolutizmusra jellemző módon így az alattvalók gazdálkodásának modernizációjával, a város jövedelmeinek, és jövedelemszerzési forrásainak szélesítésével próbálták az adózás mértékét növelni. A városok eladósodásának mértékéről csupán egyes esetekben van tudomásunk, miután nem találtunk olyan forrást, ahol az összes, vagy legalábbis nagyon sok szabad királyi város adósságának egy időben történő összegzése történt meg. Buda példája, valamint a rendelkezésünkre álló források azonban arra mutatnak, hogy a városokra általánosan jellemző volt, hogy a háborús időkben felvett hitelek nem csökkentek, sőt, az esetek többségében nőttek! Sopron esetében az összes kamarai vizsgálat arra hívta fel a figyelmet, hogy a város adósságai, a felvett hitelek igen magasak voltak. Johann Wohlmuth alább közölt feljegyzési könyvében is számtalan példa található az ilyen adósságok és hitelfelvételek tárgyalására. Az adósságok jelentőségét már korábban láthattuk, illetve arra is rámutattunk, hogy kifejezetten Sopron esetében ezek a magas tőkeösszegű hitelek évente mennyi kamattal voltak terhelve, és ez mekkora mértékben akadályozta a város gazdálkodásának javítását, az adók kifizetését, a város jövedelmeinek megnövelését szolgáló befektetések létrejöttét. A becsült éves kamat nagysága is hatalmasnak bizonyult. Nem véletlen, hogy már a század végén a kamarai biztosok mindegyike felhívta a város figyelmét arra, hogy a mintegy 160 000 forintos hitel visszafizetését mihamarabb és jobb gazdálkodással oldják meg.63 A további eladósodás megakadályozása végett a városokkal kapcsolatban a kamara általánosan tiltotta további hitelek felvételét.64 A hitelek növelésének akadályozása mellett a kamara különféle javaslatokat tett a városnak, melyeket a kamarai biztosnak jogában állt statútumként elrendelni a város vezetése felé. Péterffy János Ferenc kamarai biztos már 1716-ban, a Rákóczi-szabadságharcot követő első nagyobb tisztújítási vizsgálat kapcsán meghagyta a városnak, hogy a tőkeösszeg csökkentése érdekében a város erdeiben található fát értékesítse. A község mindemellett az javasolta, hogy a város nyolc falujából négy (Meggyes, Harka, Balf, Bánfalva) censusát teljes egészében a tőkeösszegek visszafizetésére fordítsák, valamint a falvak robotját pénzben váltassák meg a jobbágyokkal, illetve a mészárszékek jövedelmét is erre a célra fordítsák. Számításaik szerint ebben az esetben évente összesen majdnem 8000 forintot lehetne erre a célra fordítani.65 Az adósságok nagy összege egy névtelen feljelentőt is arra ösztönzött, hogy 1729-ben, miután már több mint egy évtizede nem járt kamarai biztos Sopronban, arra kérje a kamarát, hogy küldjön ki biztost, akinek erre az egyik legnagyobb érve az volt, hogy — egy egyszerű polgár számára horribilis összegnek számító — több mint 100 000 forintos adósságot fel kell számolni.66 A kamarai biztosok sürgetésére és aggodalmára a városi tanács részéről válaszként általában csupán nyugtatgatást kaptunk a forrásokból. Még 1733-ban is csupán annyit tudtak Johann Wohlmuth pályafutásának várospolitikai tényezői 62 Hochedlinger, 2010. 63 MNL OL E 34 (Prot. rest. öv.) pag. 248-250. 64 Nagy, 1957. 90-94., 118.; MNL OL E 23 (Litt. cam. Seep.) 1721. december 3., 10., 1723. október 5., 1724. október 27., uo. E 210 (Mise.) Civ. 8. t. 12. sz. 65 MNL OL A 20 (Litt. cam. Hung.) 1716. No. 29. “ MNL OL A 20 (Litt. cam. Hung.) 1729. No. 7. 21
