D. Szakács Anita: 16-18. századi orvostörténeti vonatkozású végrendeletek; A kora újkori Sopron város egészségügyének társadalomtörténeti forrásai (Sopron, 2008)

SONIA HORN-MONIKA GRASS: A középkori és kora újkori egészségügy struktúrái. (Áttekintés)

előfeltétele is volt, hisz megfelelő minősítés mellett az illető „lectores stipendiati" lehetett. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a diákok és a bakkalaureusok gyakorlati tevékenységét doktorok felügyelték. Mindeközben az a lehetőség is megadatott a doktorok számára, hogy a bakkalaureusok és diákok felügyeletének ellátása mellett nagyobb pácienskörre tegyenek szert. 2. Nem egyetemi végzettségű gyógyítók 2.1. Sebészek A sebészek az orvostudományi fakultás korai feljegyzéseiben is megemlítésre kerülnek. Kétségtelenül nem találunk konkurenciára, vagy a sebészek „megvetésére" utaló jeleket, tendenciákat. Kezdetben a fakultás nem tekintette magát illetékesnek a „más szakmához tartozó kollégákért", mint ahogy ezt a benyomást közvetítik a források az egymáshoz való viszony tekintetében is. 1404 januárjában Hartmann von Friedberg folyamodott felvételért bakkalaureátusi fokozatra. Jelentkezése vitát váltott ki, mivel Hartmann nem egészen felelt meg a „jó" hallgatóról kialakított elképzelésnek. A vitában megmutatkozott, hogy Hartmannak megtiltották a „physic" gyakorlását, tehát a házi orvoslás (Leibarznei) ellátását, sebészi tevékenységét azonban továbbra is gyakorolhatta.

31 1416-ban egy sebész kérvényezte képességeinek igazolását a kő- és sérvműtétekhez. Az orvostudományi fakultás visszautasította kérését azzal az indokkal, hogy eddig ilyesfajta elismervény kiadására nem került sor, azaz ilyen precedens még nem volt.

32 Az orvostudományi fakultás a sebészet tárgykörében egyenlőre még nem tartotta magát illetékesnek. Az orvostudományi kar illetékességi köre világosan körül volt határolva: „Nullus cuiuscumque conditionis, sexus aut gradus existât, sive talis sit doctor vei baccalarius vei appothekarius vei cyrurgicus, non phisicus, vir vei mulier aut iudeus, practicet cum medicinis....".

33 A sebészet elválasztása az ún. „physic"-tői azonban a valóságban gyakran nem volt egyszerű. A test „belsejének" és a „külsejének" a szétválasztása az akkori orvostudomány gondolkodásmódjában nem mindig volt egyértelmű. Henry de Mondeville (kb. 1260-1325 után) is például azon fáradozott, hogy világossá tegye, a sebészetnek éppúgy elméleti ismeretekre van szüksége, mint a házi orvoslásnak, és ezért ezeket az orvosokat is be kell vonni az egyetemi oktatás keretébe.

34 A párizsi egyetem orvostudományi fakultása számára ez a vélemény nem volt megalapozott, mivel azt a nézetet képviselte, hogy az ilyenfajta 31 AFM I. 3. 32 AFM I. 33. 33 A passaui püspök, Georg von Hohenlohe kiváltságlevele, 140:MB 1837. 69-71. 34 POUCHELLE, 1990. 61-69.