Horváth József - Dominkovits Péter: 17. századi sopron vármegyei végrendeletek (Sopron, 2001)

A 17. SZÁZADI SOPRON MEGYEI VÉGRENDELETEKRŐL

1680-ban Röjtökön kelt végrendeletében 3 asztalról, valamint 2 „szôkrony"-rôl, melyek sarródi házában vannak (38. sz.); különösen az utóbbi tekinthető ritkaságnak.

203 Nagyon ritkán lesz a rendelések tárgya termény; borról alig néhányan rendelkeznek - Lakatos Kata 1699-ben 30 akóról (50. sz.) -, szemtermésről sem sokkal többen: Boros Mihály (1653) említi, hogy 2 köböl zabot adott valakinek (16. sz.); Ebergényi Juditnál (1682) pedig csak „gabona" szerepel (39. sz.). A legrészletesebb e szempontból a Szilvási András özvegyeként 1658-ban Nagylózson testáló István-Pál Kata: ő egy-egy köböl búzát hagy két megnevezett személynek; említi, hogy valaki fél köböl búzával tartozik neki; több gabonavetését együtt hagyja három megnevezett atyafiának, „de ugj, hogj edgjütt takarjak be, es in granis lévén ugj fojszollyek el, ..."; emellett azt írja: „Vágjon egy asztag, abban vágjon hat kepe felebe Feketinevel, azon kívül a magam reszebül hagjok azon Feketinenek ket keresztet" (19. sz.). Ezen - gazdálkodástörténeti szempontból is nagyon fontos - adatok érdekessége, hogy a testamentum február elsején kelt. A vagyontárgyak számbavételénél nem említettem Marczaltőy Miklós 1629ben készült, kiemelkedően részletes végrendeletét (Függ. 2. sz.), mely adatgazdagsága miatt a többivel e tekintetben nem összevethető. Különösen részletesen és az „átlagnál" sokkal pontosabban írja le értéktárgyait: ezüstműveit, ékszereit, fegyvereit; de pl. izgalmas viselettörténeti adalékokkal is szolgál. E testamentum vagyontárgyainak bemutatása lényegesen nagyobb terjedelmet igényelne. A végrendeleteknek fontos részét képezi az adósságok illetve kintlevőségek felsorolása. Néhány forrásunkban ez külön „fejezetet" alkot: „Vadnak ennekemis adossak" - írja pl. Győrffy Gáspár, majd négy tételt sorol fel, 4 és 24 forint közötti összegekkel, melyek közül hármat Ferenc nevű fiának adott (9. sz.). Többnyire a kisebb összegek a jellemzők: Boros Mihály (1653) két adóssága pl. 9 illetve 7 forint összegű (16. sz.); Marton Pál (1667) öt kintlevősége pedig 4 forint és 20 tallér között van (27. sz.). Néhányan ennél nagyobb összegeket említenek: Dómján Mihály (1687) pl. magánszemélyeknek 9, 19 illetve 56, az egyházközségnek pedig 38 forinttal tartozik (44. sz.); másoknál viszont kisebb összegű, de nagyobb számú az ügylet: Lakatos Kata (1699) pl. nem kevesebb, mint 15 kintlevőséget sorol fel, melyek 2 és 20 forint közöttiek; adósai közül többen bor árában tartoznak neki (50. sz.). Az adósság-ügyletektől nem mentesek a módosabb testálok sem: Ányos György pl. 1672-ben három adósát nevezi meg 10 arany, 3 tallér illetve 20 tallér összegekkel az utóbbi „pozto arraval, kit Kanisara vitt be kereskedő tarsavai Ribariczal" (30. sz.); „Magam kiknek ados vagiok" cím alatt viszont 7 tételt sorol fel, jelentősebb összegekkel és pontosabban megadva azok körülményeit: egy 200 forint összegű tételre „fölső 203 Győrött pl. ezidó'tájt szekrényt még alig említenek, inkább csak ládát használnak (vö.: HORVÁTH 1995, 1996, 1997); Sopronban viszont már lényegesen gyakrabban fordul eló' (vö.: ASKERCZ 1976. 95-96. illetve 114-141. p.).