Horváth József - Dominkovits Péter: 17. századi sopron vármegyei végrendeletek (Sopron, 2001)

A 17. SZÁZADI SOPRON MEGYEI VÉGRENDELETEKRŐL

Item edgy öregh ezüst medenczem hasomlokeppen aranyos. Item vagyon edgy gyémánt gyűrűm hét, vagy nyolcz száz forént érő. Item más gyémántos gyűrűm circiter hetven forént érő. Item edgy gyemanthos kereßt, vagyon benne őregh és apro gyemánth circiter hußon négy, az allya tißta arany. Item edgy kis nassffa aranybul, vágyóin] benne kőzőnseghes gyémánt ott vagy hatt. Item vagyofn] három aranyos kardom. Item edgy lora valo hegyestőr aranyos. Item két lora valo aranyos ezüstös szerßam, szűgyellővel és fékkel edgyűt uydon uy. Item edgy ezüstös szűgyellő kantárhoz valo fék agy nélkül." (29. sz.). A Győrffy István rendeléséből kitűnő „gazdagság" aligha lehetett általános; értékes vagyontárgyakkal azonban másoknál is találkozhatunk. Ferda Boldizsár (1649) pl. a lószerszámokról és a fegyverekről ad részletes leírást: „egy lora valo öltöző ßerßam, ugy mint egy eßüstös aranyozot fek, egy ezüstös araniozot ßügello, farmotringostul, egy vőrős skallatbul valo zufrangjaual eggiüt, egy aranias szablia, egy aranios hegyesteőr, egy ezüstös balta" szerepel a Szalay Gábor uramnál lévő vagyontárgyai között (15. sz.). Különösen érdekes Lethenyei Pál (1656) felsorolása, hiszen belőle egy evangélikus lelkész vagyontárgyairól kapunk képet: szerepel nála több más mellett három ezüstpohár - „egyikett hagyom feleségemnek, a kin 1652 esztendő szám vagyon" -, 2 pártaöv, 6 ezüstkalán, a jegygyűrű mellett 7 aranygyűrű - az egyikben „egy kis hegyes fejér gyémánt vagyon" -, valamint két asztalra való szőnyeg is (18. sz.). Néhány esetben említtetnek még kisebb számban értéktárgyak: többen pártaövről testálnak, Tar Mihály (1658) kardról, pallosról, ezüst marháról (20. sz.), István-Pál Kata (1658) két ezüstpohárról (19. sz.). Használati eszközt viszonylag kevesen említenek; ők is két csoportra oszthatók: vagy „házi" eszközökről, vagy a gazdálkodáshoz szükséges szerszámokról szólnak. Az előbbiek meglehetősen általános jellegűek: néhány óntál, ónpalack (pl. Lethenyei Pálnál) szerepel csak konkrétumként. Az utóbbiak közül többen említenek ekét, boronát, szekeret: „Vágyón egy vasas szekér, vasas baronával, es ekivel edgyűtt, minden szerszámostul hagyom azon árvák[na]k" - rendeli pl. 1699-ben Lakatos Kata (50. sz.). Kisebb szerszámokra csak kevesen térnek ki: „... egi szekerczet attafm] az also puljai kouacznak aczilozni, maradót ket nagi feisze, haro[m] kisz feisze, lancz kettő, égik hoszu, másik rőuid" - olvashatjuk Horvát Ferenc (1667) végrendeletében (28. sz.). Néhány esetben a szőlőművelés eszközeiről is hallunk, leginkább a présről illetve a hordóról; e szempontból Tomsicz György (1680) a legrészletesebb, aki sarródi házánál lévő szőlőprését és „ahoz valo nígy szallito öregh kádakat" feleségének és gyermekeinek hagyja, a lajttal és boroshordóival együtt (38. sz.). Szinte teljességgel hiányzik forrásainkból a bútorok említése. Ládával még csak néha találkozunk - többnyire aiTa utalnak, hogy abban vannak az iratok, de pl. Horvát Ferenc (1667) „általánosságban" is említ két ládát (28. sz.). Tomsicz György testál