Horváth József - Dominkovits Péter: 17. századi sopron vármegyei végrendeletek (Sopron, 2001)

A 17. SZÁZADI SOPRON MEGYEI VÉGRENDELETEKRŐL

Az ingatlanok közül a földeké az „elsőség"; utána a sorban a jelentős számú szőlőbirtok következik. Mintegy másfél tucatnyi testáló rendelkezik szőlőről, nem ritkán többről is. E birtokok döntő többsége Sopron megyében fekszik; csupán Győrffy Gáspár (1643) monyorókeréki, Zvonarics István (1646) sárvári illetve Lethenyei Pál (1656) kőszegi szőlői említhetők kivételként. Az utóbbi pontosabb leírást is ad róluk: „az Keőbőlőn" és az „Inter Lait"-ban lévő szőlők egyaránt „egy vődőr" nagyságúak (18. SZ./43. p.). A megyében lévők közül a „losi hegy"-et említik helyszínként a legtöbben: itt bír szőlőt Sibrik Kata (1645), István-Pál Kata (1658), Zeke István (1663), Lakatos Kata (1699), vagy Nagy Zsuzsanna (1675) is - az utóbbi egy újkéri hegyben lévőt is említve (32. sz.). Locsmándi szőlőről rendelkezik Nagy György (1663), soproniról Győrffy István (1672), csepregiről Ebergényi Judit (1682); néhány esetben viszont a szőlő pontos helyének megállapítása további kutatást igényel, hiszen a testáló csak a szőlőhegy nevét adja meg, a települését nem: Marton Pál (1667) szőlője az „Ampel"-ban (27. sz.), Varga Ilonáé (1675) az „Agh hegyen" van (33. sz.). Mások viszont lényegesen pontosabbak: Tar Mihály (1658) pl. a „nyki hegyen" lévő szőlőiről, a „koroßt ury hegyen valo Czékenybe ne vő" szőlőjéről, valamint egy harmadik, ugyanitt lévő szabad szőlőjéről is említést tesz, „az kit Barátok ßoloinek, másképpen Ober Fábiánnak hinak" (20. sz./49. p.); Belesics Mihály pedig a „Szent Miklosy hegien" lévő, valamint a rákosi hegyen lévő két-két szőlőjéről rendelkezik, az utóbbi kettőnek a nevét is megadva: Szaorprunner illetve Kaczendorfi (45. sz./l 00. p.). A Sopron megyében lévő szőlők nagyságáról forrásaink nem szólnak. Több testáló tesz említést malomról. Marczaltőy Miklós 1629-ben locsmándi malmában veti papírra utolsó rendelését, de frankai malmáról is részletesebben szól (Függ. 2. sz.); mindkettő szerepel már Marczaltőy Kata 1620-ban kelt végrendeletében is (3. sz.). Egy-egy malomról rendelkezik Zvonarics István (1646), Tar Mihály (1658) illetve Várkonyi Amadé Éva (1701); Belesics Mihály (1691) viszont háromról is: ezek Szentmiklóson, Felsőszakonyban illetve „az musáy ter[rjitoriumban" vannak (45. sz.). Ez utóbbi eset érdekessége, hogy Belesics Mihály mindhárom malmát a fiának rendeli, a lányára egyiket sem akarja hagyni! Nagyon ritkán és meglehetősen szűkszavúan szólnak forrásaink a lakóházakról. A ritka kivételek egyike Lethenyei Pál (1656), aki egyik kőszegi házáról leírja, hogy az néhai Lada Gergelyné

201 háza volt, és „az szőlő hegyre a temető fele utt mellett vagyon" (18. sz.); míg Lakatos Kata (1699) „Szemereben" lévő házának értékére utal: „a kin vagyon kész pénz f. 110" (50. sz.). A legtöbbet talán még Ebergényi Ferenc 1696-ban kelt testamentumából tudunk meg: készítője elmondja, hogy a felsőbüki házat „mint hogy fundamentumból magunk epétettük, nem livin elighsigessek az föl epítetisire", el kellett adjanak egy Középbükön örökölt házat, és árának ráeső Talán felmenője lehetett Lada György későbbi kőszegi városbírónak, akinek testamentumát 1740ből ismerjük (BARISKA 1990).