Horváth József - Dominkovits Péter: 17. századi sopron vármegyei végrendeletek (Sopron, 2001)
A 17. SZÁZADI SOPRON MEGYEI VÉGRENDELETEKRŐL
A legpontosabb leírást azokról az ingatlanokról kapjuk, melyeket zálogon bírt a testáló: csaknem mindig feltünteti, hogy kitol, milyen értékben és feltételekkel bírja, pontosan hol van, milyen nagyságú és jellegű a jószág; ilyenkor gyakran utalnak az ügyletet rögzítő írásos dokumentum létére is. Néhányan hosszabb felsorolást is adnak zálogon bírt jószágaikról: Hettyei Sára 1628-ban kelt testamentuma (6. sz.) pl. hét, Czuppon György 1680-ban készült végrendelete (37. sz.) pedig hat pontban foglalkozik az így bírt ingatlanokkal. Ezen ügyletek elemzése sokat segíthet a birtokhasználat módjának, valamint az ingatlanok mozgásának megismerésében. (Ez utóbbi már csak azért is érdekes, mert a Sopron megyei települések egy részének 16. század végi birtokviszonyait Soós Imre munkája 198 nyomán ismerjük, így módunk van a változások követésére is.) Megfigyelhető az is, hogy az ősi, örökölt javak mibenlétét sokkal kevésbé részletezik; a szerzett ingatlanokról lényegesen pontosabb leírásokat kapunk. Ez a korszak jogrendszerének tükrében teljességgel érthető, hiszen az előbbiek sorsát az öröklés törvényes rendje szigorúan megszabta; az utóbbiakról viszont a testáló szabadon rendelkezhetett. Az sem meglepő, hogy e szempontból is a bonyolultabb családi viszonyok között élő testálok a legrészletesebbek: Ebergényi Judit 1682-ben kelt testamentuma pl. az ingatlanok pontos számbavételével is kitűnik (39. sz.). Kitűnik továbbá a végrendelkezők érdeklődésének iránya is: Győrffy Istvánról pl. 1672-ben tett utolsó rendelése alapján elmondhatjuk, hogy a kegyes hagyományok részletezését lényegesen fontosabbnak tartotta - oldalakon keresztül foglalkozik e kérdéssel -, mint ingatlanainak pontosabb leírását (29. sz.). Az említett ingatlanok döntő többsége Sopron megyében fekszik; de akad mintegy fél tucatnyi testáló, aki más megyékben fekvő jószágairól is említést tesz. Zvonarics Mihály felesége, Dombai Ilona 1625-ben Somogy megyében fekvő javairól testál (5. sz.); ugyanezen dombai javak szerepelnek 1646-ban Zvonarics István testamentumában is, több Vas megyében fekvő - mindszenti, csehi, sömjéni, mihályfalvai ingatlan társaságában (13. sz.). Vas megyei javak - érthetően - több végrendeletben említtetnek, így pl. Győrffy Gáspár (1643) vagy Lethenyei Pál (1656) utolsó rendelésében. Belesics Mihály 1691-ben Nyitra megyei - Nyitrán illetve Nagy-Emőkén fekvő jószágokról testál (45. sz.); ugyancsak Nyitra megyében, Kakasfalván részbirtokos az 1614-ben Chiraki László feleségeként végrendelkező Baynai Szabina, akinek a Hont megyei Disznós és Marót, valamint a Bars megyei Péll falvakban is vannak ingatlanai (Függ. 1. sz.). E birtoklások mögött az esetek egy részében bizonyára házassági kapcsolatok állnak; de már a később elterjedt „átbirtoklások" kezdeteit is megfigyelhetjük. 199 (Érdekesség, hogy a később több megyében birtokos Zeke családtól fennmaradt, kötetünkben közölt végrendeletekben ennek nem találjuk nyomát. 200 ) 198 SOÓS 1937. 199 Ld. erről: DOMINKOVITS 1993. 200 A Zeke család Zala megyei birtokairól ld.: DOMINKOVITS 1997/b.
