Horváth József - Dominkovits Péter: 17. századi sopron vármegyei végrendeletek (Sopron, 2001)
A 17. SZÁZADI SOPRON MEGYEI VÉGRENDELETEKRŐL
meglehetősen ritka; 189 ha néha fel is bukkan egy-egy ilyen a polgárok végintézkedései között, annak stílusából és „kivitelezéséből" a rendszeres gyakorlat hiánya erősen érződik. 190 A kötetünkben közzétett, saját kezűleg papírra vetett testamentumokat - pl. Marczaltőy Miklós (Locsmánd, 1629) vagy Zeke István (Petőháza, 1663) rendelését - olvasva az írásban és fogalmazásban gyakorlott, jó stílusú testálókat ismerhetünk meg, akik otthon vannak a nyelvi fordulatokban, latinos műveltséggel bírnak; de Felsőbüki Nagy György 1663-ban Bükön készült, fogalmazványban fennmaradt rendelését is mondandójában „kereknek" érezhetjük, javításai, betoldásai ellenére is. Érdekes és igényességre utaló adalék ez utóbbi záró megjegyzése: „Orömöst másodszor es tiztannis le irtam uolna, de siető leuen az dolgh nem érkezem, ..." (24. sz./ 57. p.) Mindez egy még valószínűleg vékony, de már jól iskolázott értelmiségi réteg kialakulására utal. Az alfabetizáció kutatóinak fontos forrásul szolgálhat a testamentumok megerősítéseinek vizsgálata; 191 erre az itt közölt dokumentumok is alkalmasak, hiszen az esetek jelentősebb részében - kiderül a másolatokból is, kik írták alá a nevüket illetve kik tettek csak keresztvonást. Bár egy-két adat „hitelességében" - márminthogy pontosan tükrözi a hitelesítő személy írástudását - kételkedem, 192 az arányok és változások, illetve a településtípusonkénti eltérések az adatok összevetésével érzékelhetők. Kitűnik, hogy a testálok, ha csak valamennyire is tudtak írni, igyekeztek saját kezűleg hitelesíteni rendelésüket: Kys Gotthard 1623-ból fennmaradt nehézkes betűi ezt egyértelműen bizonyítják (4. sz.); de erre utal pl. az is, hogy Győrffy István 1672-ben kelt rendelése alá szükségesnek tartották odaírni, hogy azt a végrendelkező erőtlensége miatt nem írhatta alá (29. sz.). Egyértelmű az is, hogy a nagyobb városokban lényegesen jobb, esetenként teljes körű a tanúk írástudása: a Sopronban kelt testamentumok közül Zeke Györgyét 1637-ben 3-ból 3, Győrffy Istvánét 1672-ben 8ból 8, Ányos György ugyanazon évben kelt rendelését 7-ból 7 tanú írta alá; de Lethenyei Pál 1656-ban Kőszegen kelt rendelését is aláírja mind a négy jelen lévő tanú. 1J3 Közel sem ilyen jó a helyzet a kisebb településeken: Hettyei Sára 1628-ban Alsószoporon kelt rendelését pl. 9-ból 2 tanú írja alá (6. sz.); Mesterházy László 1662ben tett testamentumát négyből ketten hitelesítik aláírással (22. sz.); de a század végére sem sokat javul az „átlag", hiszen pl. Lakatos Kata 1699-ben Lózson tett rendelését csupán a két vármegyei esküdt írja alá, a további öt tanú csak keresztet rajzol (50. sz.); pontosan ugyanezt mondhatjuk Horváth János két évvel korábban Po189 Vö. pl.: HORVÁTH 1995., 1996. és 1997. 190 Ld. pl.: HORVÁTH 1995. 129-130. p. 191 Vö.:TÓTH 1996. 122-126. p. 192 Hihetetlennek tűnik pl., hogy a Marczaltőy Kata 1620-ban készült rendelésénél jelen lévő pap, deák illetve vármegyei esküdt valamelyike csak keresztvonással tudott volna megerősíteni; márpedig a pecsétekkel ellátott eredeti tisztázaton 5 keresztvonás mellett csak két aláírás látható! 193 Ld. a jelen kötetben közölt 8., 29., 30. ill. 18. sz. végrendeleteket.
