Horváth József - Dominkovits Péter: 17. századi sopron vármegyei végrendeletek (Sopron, 2001)

A 17. SZÁZADI SOPRON MEGYEI VÉGRENDELETEKRŐL

Jogtörténeti vonatkozások A végrendeletek alaposabb átolvasása után világosan kitűnik: a 17. századi testálok a mai kutató szemével nézve meglepően sok jogi ismerettel rendelkeztek. Legalább minden ötödik forrásunk szövegében található valamilyen érdekes adat vagy megfogalmazás. Először nézzünk ezek közül néhányat! Többen hivatkoznak a testálás indítékaként az ország törvényére és szokására: Zeke György pl. 1637-ben azt hangsúlyozza, hogy „regi teorueneink, es szokásunk szerint" kíván testamentumot tenni (8. sz.); a Simaházán 1680-ban végrendelkező Czuppon György viszont „az réghi jámbor cseledes gazdáknak szokásokat akarván követne[m]" cselekszik (37. sz.). Mások konkrétabb esetekben hivatkoznak a törvényre: „Ha penigh fellesegem ferhez mené, orsagunk elő teruéne ßerinth á mi éotet illety, adgiák megh nekie, de az giermekim reße el ne veßen" - olvasható pl. Maurouicz Gergely 1648-ban Derecskén kelt végrendeletében (14. sz./36. p.); Ányos György pedig gyermekei öröklésével kapcsolatban jegyzi meg 1672-ben: „Mint succedallianak penegh gyermekim mindennemő joszagimban, utat mutatnak az levelek es törvény" (30. sz./76. p.). Tisztában vannak azzal is a végrendelkezők, hogy miről rendelkezhetnek és miről nem: „Az mi penigh az ős jószágot illeti, arrul nem szükséges testálnom, mert minthogi eösrül jőt, ismegh eősre száll" - mondja 1628-ban Hettyei Sára (6. sz./l4. p.); Tar Mihály viszont 1658-ban a javak másik csoportjára hivatkozik: „... az orßagh törvénye tartya, az mitt ember maga keresset, nem attyatül vagy anyatül maradót, ßabad arűl disponalni istenessen s rendessen" (20. SZ./49. p.). Az 1680-ban Röjtökön testáló Tomsicz György a „reciprocabely successio" érvényét hangsúlyozza arra az esetre, ha valamelyik kijelölt örökös meghalna, hivatkozva országunk élő törvényére

130 - és a példák sorát még szaporíthatnám. Forrásaink elemzése kapcsán lényeges kérdés, hogyan oszlanak meg az örököskijelölések illetve a hagyományok, a családnak és a rokonságnak mely köre melyik csoportba kerül. Egyáltalán: milyen összefüggés mutatható ki a testáló családi háttere és a kijelölések között?; kitűnik-e az összesítés alapján valamely „típus" túlsúlya?; tetten érhető-e a testálás motivációi között a családi állapot milyensége? A törvényes öröklés 1848 előtti rendjét Tárkány Szűcs Ernő foglalta össze: táblázatából látható, hogy a törvényes sorrend a leszármazók - felmenők - oldalág hitvestárs volt.

131 A testálás egyik fontos jogi indítéka ebből következően az özvegyen maradó házastárs anyagi helyzetének biztosítása volt a „sorban" őt megelőzőkkel szemben: nem véletlen, hogy tucatjával találunk ilyen céllal készült rendeléseket. Különösen fontossá vált ez akkor, ha a végrendelkezőnek nem volt közvetlen 1 Tomsicz György megfogalmazásában: „A reciprocabely successiot penigh fön tartva[n] mind az ket fele gyermekim közöt, ha vallamellik casuco eló'b deficialna másiknál, mind akit fele joszagomb[an] de super vivens attiafira condescendallion, es égik attiafirul azmasikra condescendaltasek azon risz joszagh orszaghunk elo törvinnye szerint." (38. sz./85. p.). 131 TÁRKÁNY SZŰCS 1981. 722-724. p.