Horváth József - Dominkovits Péter: 17. századi sopron vármegyei végrendeletek (Sopron, 2001)
A 17. SZÁZADI SOPRON MEGYEI VÉGRENDELETEKRŐL
Krisztus Teste, ill. Krisztus öt sebéről nevezett társulat 187 ); rajtuk kívül a győri és a boldogasszonyi ferencesek részesülnek még hagyományban - az utóbbiak számára készítendő keresztről egészen pontos leírást is ad. Értékes adatait tovább nem részletezve csupán két intézkedését említem még: a soproni és a szombathelyi szegények között 40 forintot rendel holta ugyan kiosztani; utóöröklés esetére pedig vagyonából 2000 forint értéket rendel egyenlően kiosztani „az follyebb emiétett szombathely, soprony, posony, győri, Dunán innéd való ispitalyok és Szent Ferencz ßerzetin levő klastromok kőzött". Győrffy István ezen rendeléseivel messze kiemelkedik a kötetben szereplő testálok közül; azonban még így sem vethető össze a korszak főúri mecénásaival, pl. az 1673-ban Erdődy György özvegyeként testáló Batthyány Erzsébettel. 188 Az atyai intelmek közül példaképpen kettőt idézek. Zeke György 1637-ben egy mondatba sűríti az általa lényegesnek tartottakat: „Hagiam giermekeimnek, es az I[ste]ntis kérem feienkent eöket, hogi az Romay Annia Szent egihaznak uallasiban, uegigh megh maradgianak, ugi légien Isten aldosa rakok." (8. sz.) Az 1643-ban testáló Győrffy Gáspár valamivel bőbeszédűbb, de körültekintőbb is: „Edes fiaim es leanyim, tikteket ayanllak az tellyes Szent Haromsagh egy Ifstejnnek gonduiselese ala, es kérlek benneteket, hogy ennek az tellyes Szent Haromsagh I[ste]nnek tellyes szivetekbül szolgallyatok, egy mast igen szeressetek, egymáshoz halgassatok, igaz keresményetekkel ellyetek, gonosz emberekkel ne tarsolkodgyatok, mert megh moczkolottok tüleök. Ha igy czelekeztek, megh aid I[ste]n benneteket, es holtotok utan adgya megh I[ste]n az eöreök boldogságot Amen." (9. sz./22-23. p.) Az idézet, azt hiszem, kellőképpen érzékelteti, hogy készítője nemcsak földi javainak elrendezése céljából fogott tollat. A művelődéstörténet kutatója számára is számos értékes információt rejtenek forrásaink. Már maga a testamentum nyelvezete is vizsgálódásra érdemes, hiszen a benne előforduló nyelvi fordulatok, idegen szavak, a szövegében felbukkanó jogi vagy éppen a vallásos életben használt szakkifejezések műveltségi elemeket is hordoznak. Más írástudó személy által végleges formába öntött végrendeleteknél ugyan nem dönthető el biztonsággal, hogy ez a műveltség a testáló sajátja-e, avagy az utolsó rendelkezését lejegyző személyé, a források egészét vizsgálva azonban egy társadalmi réteg, a Sopron megyei nemesség 17. századi műveltségének képét kapjuk. Itt közölt forrásaink között viszont több olyan is van, melyet készítője saját kezűleg vetett papírra, így bizonyosan saját gondolatait tartalmazza, egyéni műveltségét tükrözi; az ezekből nyerhető kép az összképet jelentősen árnyalja. Már maga a tény, a saját kezűleg készített, tanúkat nélkülöző magánvégrendelet léte is figyelemre méltó, hiszen a korszak mezővárosi-városi gyakorlatában ez még 187 A Győri Egyházmegye területén a 17. században működött vallásos társulatokról vázlatos áttekintést ad: HORVÁTH 2000. 87-90. p. 188 Batthyány Erzsébet végrendeletét közli: ZSÁMBÉKY 1999. 239-253. p. LUI
