Horváth József - Dominkovits Péter: 17. századi sopron vármegyei végrendeletek (Sopron, 2001)

A 17. SZÁZADI SOPRON MEGYEI VÉGRENDELETEKRŐL

Az 1658-ban végrendelkező Tar Mihály az Esterházy család szolgálatában töltötte életét - „imar hala Isten[n]ek eőtven eßtendeje mult" -, „sok faratsagommal bujdosásom] m]al". Az erdélyi fejedelmeknél ötször volt követségben, Budán huszonháromszor; emellett nevelősködött is: Marinka nevű lányát azzal hagyja gróf Ezterhaz Pálné gondviselésére, hogy „ha én az eo nagysága attyat nevelteim] kett vagy három eßtendeigh, jusson eßebe eo nagyságának, gyermekemnekis legye [n] jo kegyelmes aßonya eo nagysága". Mihály nevű fiát viszont gróf Nádasdy Ferenc, Sophia nevű leányát pedig annak felesége gondviselésére bízza; ez kapcsolatainak többoldalúságát is jelzi egyben (20. sz.). Az 1663. október 7-én Petőházán végrendelkező Zeke István magas vármegyei tisztségeket viselt; ez tükröződik testamentumából is (25. sz.). Rendelkezik pl. egy adóssága rendezéséről, mely szolgabírói működése kapcsán keletkezett; majd elmondja, hogy 1662-ben a vármegye követeként vett részt a pozsonyi országgyűlésen, „rendeltek minden holnapra száz száz tallyert, laktam otton egy nap hejan ott holnapigh tett abbeli fizetésem ott száz tallyert, ebben perceptor Gallin Istuan uram három száz s circiter hatuan hatt forintnál többet nem fizetet, ..." - azaz mindent összevetve nem ő adós a vármegyének, hanem az tartozik neki 216 forinttal. (59. p.) Zeke István példája mutatja tehát, hogy a vármegyei tisztség viselése anyagi kockázattól sem volt mentes. Művelődéstörténeti adalékok A végrendeletek társadalomtörténeti jellegű adalékai közül az alábbiakban csak két nagyobb területet említek: egyrészt a testálok vallásosságával, másrészt a testamentumok művelődéssel, műveltséggel kapcsolatos adataira térek röviden ki. Nem érintem a végrendelkezők „foglalkozását", társadalmi helyzetét, kapcsolatrendszerét; ezzel Dominkovits Péter kötetünkbeli tanulmányában részletesebben foglalkozik. Demográfiai vizsgálódást adatok hiányában nem végezhetek: az életkorát pl. egyetlen testáló sem „árulja el" - valószínűleg nem is nagyon tartották fontosnak annak pontos számontartását;

182 a családi állapotra, a gyermekek számára vonatkozó adatokból pedig nem nagyon általánosíthatunk. Ez utóbbi kapcsán annyit azért érdemes megjegyezni: amíg a földesúri fennhatóság alá tartozó közösségekben végrendelkezők között a gyermektelenek, valamint az egyedülállók és az özvegyek - azaz a törvényes öröklés szempontjából „veszélyeztetett csoportok"

183 - érthetően magas arányban voltak képviselve,

1 4 addig a főként Sopron vármegyei nemesekből álló kötetünkbeli testálókra ez - ugyancsak érthetően - nem jellemző. A 17-18. századi kisnemesek és parasztok életkor-számításának bizonytalan voltára értékes adatokkal szolgál: TÓTH 1994. 115-118. p. Vö.: WERBŐCZY III. könyv 29. és 30. cím. A 17. század elején Győrött testálókra pl. ez erősen jellemző'volt (vö.: HORVÁTH 1991. 50-53. p.).